A tekintélyuralom fogságában

„A magyar jogtudomány évszázados, kiemelkedően magas szintű hagyományai alapján indokoltan várhatja el a közvélemény, hogy felvilágosító - és különösképpen a közérdeklődésre számot tartó ügyekben - pártatlan útmutatást kapjon a szakmai tekintélyektől, s akkor talán csökkenhetne azoknak az eseteknek a száma, amelyekben kellően megalapozott tájékoztatás nélkül, téves állásfoglalásra kényszerülhet.

Ha már tüntet egy ítélet ellen, legalább azt tudja, hogy ki a felelős a számára feldolgozhatatlan döntés megszületésében. Hiszen most, a vörösiszap-perben még az sem világos, hogy a közfelháborodásban osztozó ügyészség mulasztása miatt született-e a kifogásolt bírói ítélet, vagy más okokat kell keresni a háttérben.

Annál is nagyobb szükségünk volna a jogalkotással és –szolgáltatással kapcsolatos tisztánlátásra, mivel a jog és az erkölcs megkülönböztethető ugyan, de teljesen szét nem válaszható egymástól, a jogkövető magatartás a polgári tisztességtől. Márpedig ebben a tekintetben is számtalanszor tetten érhető a politikától befolyásolt közvélemény következetlensége. Amit az egyik oldalon bűnnek, megengedhetetlen visszaélésnek tart, amit minden jóérzésű embernek el kell utasítania; ugyanazt a sajátjának vélt politikai tábor tagjainál erénynek, a nemzet érdekében végzett, áldásos tevékenységnek minősíti.”