Ó, jaj, Mari nénire rádőlt a budiajtó!

„És most jön Szalai Vivien. A Színes Bulvár Lap, a Bors, a Story és rengeteg nem fikciós – jó-jó, valamelyest azért fikciós – ponyva után csüccsen a magas székbe. Aki bestsellereket tud írni a dubajozásról, Stohlról és Zuschlag Jánosról, megérdemli a felemelkedést.

Bulvárosak a híradók, mi? Oké, csak az ökör következetes, ez egy. Habony Árpád soha nem irtózott a bulvártól, ez kettő.

A lényeg azonban a harmadik pont. A Fidesz pompásan tudja, hogy kikre kell lőnie. Nem a finom kezű entellektüelekre és a szakmát sirató újságírókra. Hanem azokra, akik ott ülnek a tévé előtt minden este. Az M1-gyel őket alig-alig érik el, az a kísérlet nem nevezhető sikeresnek. A TV2 révén többeket tudhatnak megszólítani. Olyanokat is, akiknek általában eszük ágában sincs szavazni. Hátha lesz. Mari néni és a budiajtó mindig kéznél van – ha az ő nehézségeit át- és a sorsát megéli a néző, mit fog tenni, ha súlyos ügyekkel kezdik ijesztgetni óvatosan? –, az a kérdés, mit tud még melléjük tenni Szalai Vivien.

Plusz az árpádi agytröszt. E tekintetben pedig van ott rutin bőséggel. Abszolút felesleges félteni vagy lebecsülni a fiúkat-lányokat. Már pusztán azért is felesleges ilyet tenni, mert fogadni mernék, hogy nem lesznek mindig egyenlőek az esélyek, és közel sem biztos, hogy ez az apró piac elbír hosszú távon két óriás bulvártévét.”