Azért nem érezzük itt ezt ellentmondásosnak, mert Lovecraft narrátorai mind a végsőkig megtört emberek, akik fizikailag, szellemileg helyrehozhatatlan károkat szenvedtek az átéltek hatására, akik számára a halál megnyugvást jelent. Interjú.
„Lovecraft bővelkedik a rövid, mégis tartalmas történetekben. Miért az Onnan túlról mellett döntöttetek? Netán a kedvencetek?
Választhattuk volna egy klasszikus rémtörténetét is, de sci-fi-rajongók lévén a választásunkat befolyásolta, hogy ebben a novellában erős a technológiához és a tudományos fantasztikumhoz köthető szál. De az alapján is szükséges volt mérlegelnünk, hogy előre láthatólag mi az, ami egy saját finanszírozású büdzséből létrehozható. A kosztümös- sci-fi-rémtörténet gyűjtőnév azért előre sejtette, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, de úgy éreztük, hogy bár ez a rövid novella mélyebben megvizsgálva valójában igencsak összetett, azért még éppen a csapat lehetőségeinek a határán belülre esik.
Szerintetek sikerült méltó adaptációt készíteni?
Mindannyian Lovecraft iránti tiszteletadásnak tekintjük ezt a filmet és reméljük, hogy méltó adaptációt sikerül készítenünk. De tudatában vagyunk annak is, hogy a filmkészítés mindig az elképzelések, a kompromisszumok, a véletlenek és a tudatosság egyfajta keveréke. Akkor lesz jó, ha ezek aránya a háttérben pont megfelelő. A túl sok kompromisszum például ugyanolyan rossz, mint bizonyos véletlenszerűségek merev kizárása az alkotói folyamatból. Másrészt a filmezés olyan, mint a Forma1, egyes részei teljesen technikai jellegűek és igencsak függ a végeredmény az anyagi lehetőségektől is. Mindezekkel az együtthatókkal egyszerre kell zsonglőrködni és így lehet egy jó mozit készíteni.”