Bábok, bohócok, bojkottok

„A választói akarat nemcsak a politikai hatalmat, hanem ennek részeként például a kultúrpolitikát is szükségképpen átformálja: az a nézet tehát, hogy a kulturális autonómia automatikusan felülírná a választói akaratot, nemcsak antidemokratikus, hanem demagóg is. Az írószövetség választmányi tagjaként ezért sérelmeztem, amikor otthonadó szervezetem is aláírta azt a petíciót, amely az NKA új delegálási rendszerét autonómiaelvonásként értelmezte. Nem, nem így van: a politikum épp az autonómiát ismeri el, amikor a pénzosztási mechanizmusba egyáltalán bevonja az alkotói szférát – megtehetné, hogy politikai felhatalmazása révén ezt a hatáskört akár teljes egészében is megtartsa magának.

Hatalmat »ajándékoz« tehát minden ilyen esetben – nem véletlen (bár már elhomályosult), hogy az NKA éppúgy jobboldali találmány, mint a Duna Televízió. A hatalommegosztás mértéke pedig nem szokásjog kérdése: a mindenkori kultúrkormányzat joga és felelőssége. Ennek a kulturális kormányzásnak a gyújtópontjában hosszabb távon az MMA áll (mint afféle önjáró, kihelyezett kultuszminisztérium): mindaddig tehát, amíg ebben politikailag és alkotmányosan változás nem történik, a petíciózásnak körülbelül annyi értelme és gesztusértéke van, mint a kockás ingnek vagy a fekete nővérruhának, amelyek bújtatott pártpolitikai küzdelmek rekvizitumai.”