Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Igaz, az öntudatra ébredéssel, az érzelmi intelligencia fejlesztésével az emberek manipulálhatósága csökken. Annak idején az urak sem örültek, mikor a jobbágyok megtanultak írni. Interjú.
„– Sírva vigadás nincs?
– Nincs. Amikor elmentünk a lányokkal ünnepelni, láttam a szerbek arcán, hogy őszintén örülnek a sikerüknek (a férficsapat Európa-bajnok lett). Ez a nagy különbség. Tudták, hogy ekkora teljesítmény mögött mekkora munka van. Hogy a magyarok is örültek, természetes, mert hát nyert a csapat, ami kifejezetten jót tesz a nemzeti öntudatnak.
– Jó, ha erős a nemzeti öntudat?
– Az a jó, ha rugalmas. Így lehet villámgyorsan reagálni, ami sikerélményt eredményez és erőssé teszi az öntudatot. Váratlan szituációkban a merev öntudat recscsen. Olyan, mint az acél meg az öntött vas. Ha az öntött vasra hirtelen ráengedünk valamit, törni fog. A törés kudarc és rengeteg feszültség. Az acél hajlik. A személyiséget csak úgy lehet acélossá tenni, ha érzelmi szempontból is meg van csiszolva. Rációból jók vagyunk, van sok Nobel-díjasunk, de hogy képesek legyünk mosolyogni és az életet élvezni, azt nem tudjuk.
– Megtanítható ez egy egész társadalomnak?
– A mindenkori politikai hatalomnak kéne eldöntenie, hogy a mentálhigiénét már óvodáskortól tanítsa. Ha a gyerekek tudnák, hogy az emberi élet azt jelenti, hogy bármiről nyugodtan tudjunk beszélni, más lenne a helyzet. Kialakulna az öntisztelet és rugalmasság. Igaz, az öntudatra ébredéssel, az érzelmi intelligencia fejlesztésével az emberek manipulálhatósága csökken. Annak idején az urak sem örültek, mikor a jobbágyok megtanultak írni.
– Tehát az érzelmi intelligencia fejlesztése egyetlen politikai erőnek sem fog az érdekében állni.
– Nem, de mindig kialakulhatnak alulról jövő kezdeményezések. Egyre több ember ismeri fel, hogy ha racionális szempontból fejleszti magát, az nem fogja meghozni a belső békéjét, csak tüneti kezelést eredményez. A racionalitást tekintve egyébként is túl vagyunk biztosítva, rengeteg törvényt és szabályt hozunk. A felelősséget meg hárítjuk, nehogy valami történjen, ami a köreinket bántja. Nehogy nekünk kelljen döntést hozni, inkább sok embertől megkérdezzük. Ezért van az, hogy bizonyos sportokban, kulcsfontosságú helyzetekben, a döntőknél rendre elbukunk. Ez a felelősségtől való menekülés. Félnek a játékosok, hogy mit fog szólni a társadalom, ha másképpen suhintják meg a labdát. Na, erre hívtam fel a lányok figyelmét.”