Hiányzik a gazdasági stratégia

„A kormány kommunikációja szerint gazdaságfejlesztési koncepciója világos. Milyen stratégiát hiányol?

Amit megtalálunk a vállalkozásoknál. De még a háztartásokban is komoly szerepe van a stratégiának. A rezsicsökkentéstől kezdve az atomerőművön át az otthonteremtési támogatásig mind-mind önmagukban talán megálló ötletek, de stratégia híján nem látni mögöttük a közös rendezőelvet. A költség-haszon számítások sem széles körben ismertek, hasonlóképp az sem, hogy az A tervet milyen megfontolások alapján sorolták a B, a C vagy a D változat elé. A kormányzásban – ahogy egy autó esetében is a kormányműnek – össze kell hangolni a szervezet működését, hogy az egész szerkezet egy irányba húzzon. 2012-ig, amíg a közvetlen veszélyeket kellett elhárítani, még megmagyarázható volt az ötletszerű konventkormányzás. Azóta viszont lett volna idő megfelelő stratégiát kidolgozni, de mégis maradt az ötletszerű kormányzás. Ezt azért tartom nagyon veszélyesnek, mert a világon még egyetlen olyan gazdaság sem volt, amely komolyan megalapozott tervek nélkül hosszabb távon is gyorsabban tudott fejlődni, mint vetélytársai. Tudni kell, honnan hova akarunk eljutni.

Sokan a kiszámíthatóságot hiányolják a kormány intézkedései közül.

Valódi veszélynek látom én is, hogy az ötletszerű gazdasági kormányzás állandósítja a gazdasági szereplők számára a kiszámíthatatlanságot. Ez bizalmatlanságot szül, senki se tudja, mit hoz vagy visz a holnap. Ezért tartósan visszafogott a magánszféra beruházási hajlandósága. A devizahitelek törlesztésével a megtakarítások csökkentek, nem nőttek. S hiába próbálja pótolni ezt az állam, nem fog menni. Nemcsak azért, mert az uniós pénzek mennyisége a tavalyinak a felére csökken, illetve a ciklus második felére koncentrálódik, hanem mert az állam nem tud hatékonyan befektetni, vagyis nem tudja helyettesíteni a magánberuházások húzóerejét. A megoldás az lenne, ha a kiszámíthatóbb gazdaságpolitikának köszönhetően nőne a közbizalom, a megtakarítási és a beruházási kedv, s így megmozdulnának a befektetéseket finanszírozó külső és belső források. Arra pedig, hogy most kedvező a nemzetközi környezet, s ezért fut a szekér, nem lehet építeni, mert nem mindig lesz ilyen a világ.”