Ákos zseniálisan tört borsot Magyar Péter orra alá
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
Az albumon Kaskade-on, Slohmohn, a Bonobon és a Royksoppon kívül számos olyan elektronikus zenei formáció mutatja be, hogyan ihlette meg őket a Csillagok Háborúja.
„Ami már a lemez első meghallgatása előtt is kérdéses volt számomra, hogy pontosan mi végre is készült el egy ilyen összállítás és lesz-e bármilyen kulturális utóélete, felpörög-e esetleg belőle valamilyen partysorozat, vagy csak adtak a rajongóknak egy adag újabb rágcsálnivalót. Lehet-e bármelyik szám olyan erős, hogy az esetleg külön életet legyen képes élni, vagy csak együttesen tudja kifejteni a kívánt hatást. Utóbbiba azért nylíván sok szubjektum is vegyül, de tegyük a kezünket a szívünkre, hogy el tudunk-e képzelni bármilyen olyan bulit, ahol egy átagos klubmixbe vegyülve egy star warsos beütésű track nem zökkenti ki a révületből a partizni vágyók tömegét és további tánc és extázis helyett inkább zavart mosolygásra készteti őket?
Vagy az egész csak otthoni hallgatásra készült? Ha igen, hát akkor inkább letöltök, vásárlok magamnak egy különálló Bonobo vagy Royksopp lemezt, vagy hallgatok youtube-on egy Flying Lotus playlistet. Úgyhogy igazán csak abban reménykedtem, hogy valahol fel fogom benne ismerni a Star Wars élményt, mind ezt úgy, hogy az előadóknak lesz annyi ízlése, hogy nem direktben tolják az arcomba a már ismerős hanghatásokat. (…)
Nem árulva zsákbamacskát a lemez meghallgatása után sem sikerült igazán választ találnom a fentebb feltett kérdésekre. Összességében szerencsére nagyon élvezhető és sokszor nagyon színvonalasan felépített számok vannak rajta, de egyik előadó sem vállalt igazán nagyot. Fél órával az összes szám meghallgatása után már egyiket sem tudom magamban elég tisztán felidézni és általában eszembe sem jutna egyiket sem feltenni a telefonom lejátszási listájára.”