Populizmus nincs

„A »közösségi« beszédmód ellenére se a nacionalisták (ameddig léteztek, hiszen ma már csak etnicisták vannak, a nacionalizmus halott, akkor is, ha ezt a megnevezést – tévesen – azokra is ráillesztik, akikre nem illik), se a szocialisták nem populisták. Se a »nemzet«, se az »osztály» nem azonos »a néppel«, amint azt voltaképpen mindenki tudja. Az olyan baloldali, egyenlősítő nacionalista, mint Petőfi Sándor se volt populista, mert föl akarta világosítani, meg akarta nevelni, át akarta alakítani a népet, bár csodálta – különösen polemikus éllel, a züllöttnek tartott nemességgel szemben. A populisták úgy csodálják a népet, ahogy van. Viszont a juhász, aki bánatában nagyot üt a szamár fejére, nem csodálatra méltó.

Megjegyzendő azért, hogy (főleg) Észak-Amerikában vannak »jobboldali populisták«: ebben a sajátos esetben ezek az emberek az elitek (közelebbről: »a liberális elitek«) »védencei« ellen fordulnak, a »védencek« a többségi fehér »kisember« számára fenyegetőnek tetsző, »kiváltságosnak« vélt kisebbségek: feketék, őslakosok (indiánok, eszkimók), latin-amerikai (korábban: kelet- és dél-európai) bevándorlók, melegek, »emancipált nők« – a »liberális elitek« azért védik őket, mert nem értik a dolgot (they don’t get it), nem értik »a népet«, a keményen dolgozó fehér többséget. Ez azonban hamis populizmus, mert senki se lehet »népebb«, mint a feketék és a bennszülöttek vagy a munkát kereső bevándorlók, ír, olasz, lengyel, magyar, szlovák, ruszin, mexikói parasztok, a gettók koldusai, a kínai kulik és prolik.

Azok, akik a populizmusról szavalnak (mint Vivien Schmidt ezen a fölületen,) azestablishment nevében, mind az új baloldali mozgalmakat, mind az újfasisztákat, mind a konzervatív, etnicista, oligarchikus féldiktatúrák vezetőit »populistának« nevezik, amivel nem mondanak az égvilágon semmit, legföljebb annyit, hogy Schmidt professzornak egyikük se tetszik: emiatt nem lesznek egyformák. Ez csak az elemzői képesség csődjét illusztrálja. Nagyszájú demagógok minden irányzatban találhatók, ám ez a kellemetlen politikai beszédstílus: nem irányzat. Avval semmire se megyünk, ha olyasmivel bíráljuk, pontosabban: támadjuk Orbán Viktort, amiben történetesen nem ludas. (Mindezt egészen másképp látja Hont András a HVG 2015. karácsonyi-szilveszteri számában.)

Orbán Viktor tudatosan tervező, megfontolt, ügyes, elitista manipulátor, a rendszeréhez hű új uralkodó osztály megteremtője. Ő igazi komprádor kapitalista, akinek a rezsimje egy pillanatig se állana fönn a multinacionális vállalatok, az európai pénzinjekciók és a Nyugatra kivándoroltak hazautalásai nélkül. Ő csak azon a térfélen játszik, ahol a versenyképtelen hazai tőkés szektor működik, annak csakugyan teljhatalmú kényura, de ez nem a magyar gazdaság lényeges része. Ezen a térfélen koncentrálja a hatalmát, amelyet egyre inkább monarchikus (hamis) aranyozással fényesít, lásd a királyi Vár elfoglalását meg a Magyar Nemzeti Bank tipikus újgazdag, parvenü pénzszórását. Ezt a vádló »populista« dumát jó lenne hanyagolni, ha valaki meg szeretné érteni, hogy mi folyik itt. Ez csak ködösítés. Erre van a legkevésbé szükség.”