Bűnös nemzetek

„Újra keresnek egy bűnös nemzetet. Ez ismerős. Meg aztán azért sem vagyok nyugodt, mert kihagyhatatlan megemlíteni a dwa bratanki, a két jó barát, a magyar és a lengyel, a két nép összetartozását, akik évszázadok óta küzdenek a szabadságáért, a függetlenségéért. S hányszor segítették egymást a magyar és a lengyel a szabadság küzdelmekben Rákóczitól, a 48-49-es szabadságharcon át a németek 1939-es lengyelországi lerohanásáig. Tízezrével kaptak itt a lengyelek menedéket és otthont Horthy Magyarországában. Később is folytatódott ez a barátság. Ők drukkoltak nekünk és ahol lehetett segítettek 1956-ban, mi izgultunk, titkon igyekeztünk besegíteni, hogy a Szolidaritásnak sikerüljön a lengyel kommunista diktatúrát megdöntenie. És most szinte egymást követve »szégyenpadra« kerültünk Brüsszelben és Strasbourgban. A brüsszeli baloldal, a balliberálisok Szájer József szerint is bosszút akarnak állni a lengyel jobboldal hatalomra kerüléséért és a Visegrádi négyek – lengyelek, magyarok, szlovákok, csehek- következetes politikai összefogásáért, amellyel elutasítják a migránsokat ránk kényszeríteni próbáló kvótarendszert. (...)

De visszatérve a magyar és a most zajló lengyel ügyre, melynek megvitatása a napokban történt az Európai Unióban. Szerettem volna látni pár évtizede azokat a német, holland, belga, francia és olasz balosokat (1968 lázadóit), hogy legalább olyan vehemenciával küzdenek a szovjet elnyomás, megszállás és kommunista diktatúra ellen, mint most Lengyelország és Magyarország demokratikus kormánya ellen. De hiába! Akkoriban inkább kollaboráltak, el voltak ájulva Sztálintól, Bresnyevtől és a nagy népi Szovjetuniótól. Nem akartak hallani a csaknem negyven millió meggyilkolt, elpusztult ártatlan áldozatról, akik Szibéria Gulag-lágereiben, a szovjet börtönökben vesztették életüket. Nekünk ne magyarázzanak jogállamiságról és sajtószabadságról. Mi itt, nyugattól keletebbre csak igazán tudjuk, hogy milyen érték a szabadság, a függetlenség, az egyenlőség. Javaslom, inkább vizsgálják meg például a német sajtószabadságot, amikor is a kölni botrány után a közszolgálati médiaszereplőknek megtiltották, hogy tudósítsanak a bevándorlók nők elleni erőszakoskodásairól. Ez lehetne csemege Brüsszelnek.

Azért, ami most a rendszerváltás után huszonhat évvel történik velünk itt Európában, igencsak elgondolkodtató. Volt szövetségeseket, népek barátságát szeretnék szétszakítani. Gondoljunk csak az ukrán válság idejére, amikor a lengyeleket próbálták ellenünk hangolni, amiért nem szakítottunk meg minden politikai kapcsolatot Oroszországgal, a lengyelek egyik fő ellenségével. Most nálunk próbálnak híveket szerezni a lengyel jobboldal, a lengyelek ellen. De ez nem fog menni. Apáink, nagyapáink, dédapáink, ükapáink és mehetnénk vissza száz évekre, ezer évre, a közös királyaink idejére, amikor is mindig féltve  őrizték a magyar-lengyel barátságot. Bölcsek voltak. Ezt az utat, ezt a hagyományt követi Orbán Viktor miniszterelnök is, amikor a lengyel ügy kapcsán kijelentette, hogy bennünket senki sem tud rávenni arra az Európai Unióban, hogy a  lengyelek ellen szavazzunk.

Hogyan is hangzik a mondás? – »Polak, Wegier, dwa bratanki/ I do szabli, i do szklanki / Obazuchy, oba zwawi, wiech in Pan Bóy blogoslawi«, azaz: »Lengyel, magyar –két jó barát/ Együtt harcol s issza borát/ Vitéz s bátor mindkettője/ Áldás szálljon mindkettőre«.

Ezt nem kell elfelejteni. Ez az egyik fő iránytűje a két népnek.”