Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Az erélytelen bánásmód miatt agresszív magatartást tanúsító fiatal férfiakat elsősorban a többségi társadalom által szigorúbban megállapított határok, valamint a bűncselekmények tényleges és következetes büntetésével kell kordában tartani.
„Mivel a Kölnben lezajlott tömeges rendbontás nem tartalmazott a fentiekhez hasonló elemeket, ezt célszerűbb közbiztonságot veszélyeztető és a társadalmi kohéziót súlyosan befolyásoló jelenségként kezelni és értelmezni, amelynek az eddigieknél hangsúlyosabban kellene ösztönöznie az európai befogadó társadalmakat a szigorúbb korlátok és határok felállítására és érvényesítésére. A német rendőrség szerint az eddig beazonosított elkövetőknek több mint a fele menedékkérő, ami a nemzetközi migráció egy újabb biztonságpolitikai vetületére mutat rá. Világos, hogy a migránsáradat részben egy folyamatos erődemonstrációt jelképez, amelyben teljes mértékben megbukott Európa saját határai fölött gyakorolt védelme. A tapasztalt rendbontások és erőfitogtatások a határok további feszegetését jelentik, ami vélhetően tovább eszkalálódik, ameddig nem következnek be az eltérő, nemkívánatos (és a bűnöző) magatartással szembeni zéró toleranciát tanúsító intézkedések.
Hogyan lehet hosszú távon a befogadó társadaloméval kompetenssé tenni a viselkedési mintákat, kulturális beidegződéseket? Elsősorban három nagyon fontos és kölcsönösen kizáró tényező szükséges a beilleszkedés megvalósításához: idő, szakértelem és következetesség. A pszichológiai kutatások szerint különböző szokások elhagyásához, illetve újak beiktatásához különböző időtartam kell. Brit kutatók szerint átlagosan 66 napra volt szükség ahhoz, hogy egy ilyen kutatásban részt vevő önkéntesek kisebb rutinokat bevezessenek hétköznapjaikba.
Jogosan feltételezhetjük, hogy ennél jóval több idő kell egy az európaitól teljesen eltérő kultúrkörből származó fiatal férfi viselkedésének és hozzáállásának a megváltoztatásához, valamint egy testre szabott viselkedésterápiás program, hozzáértő szakemberek folyamatos és következetes munkája (és egy olyan költségvetés, ami mindezeket biztosítani tudja). Ha ezt összevetjük a legnagyobb európai befogadó ország, Németország által előírt csekély 660 órából álló, menedékkérőknek szóló integrációs kurzusokkal, a számok kétségbeejtő naivitásra vallanak. Felmerül a kérdés: hogyan is lehetne 660 óra (kevesebb mint három hónapnyi munkaidő) alatt bármit is megváltozni egy évszázadokon keresztül berögződött viselkedési mintán, magatartási formán?
Az erélytelen bánásmód miatt agresszív magatartást tanúsító fiatal férfiakat elsősorban a többségi társadalom által szigorúbban megállapított határok, valamint a bűncselekmények tényleges és következetes büntetésével kell kordában tartani. Miként Machiavelli már évszázadokkal ezelőtt megfogalmazta: aki engedelmességet szeretne, tanuljon meg parancsolni!”