Kevés technológiát várt úgy a világ, mint 2016-ban a virtuális valóságot. De vajon a virtuális vagy a kibővített valóság lesz a befutó, mik a két megoldás előnyei, miért lehet hasznosabb az utóbbi?
„A virtuális valóság (CR) és a kibővített valóság (AR) ilyen-olyan formában ugyan évtizedek óta létezik, a közvélemény figyelmét viszont csak mostanában keltették fel. A VR pont most durran be, és izgalmas figyelni a tartalom és a hardver fejlődését. A tartalomkészítők rövid idő alatt léptek hihetetlen nagyot előre az új technológiával való történetmesélésben. Brand-ek, filmstúdiók, játékfejlesztő cégek és hírügynökségek mind csinálnak valamit az új eszközzel és csatornával.
2016-ban a VR lesz fölényben, de a hétköznapjainkat uraló technológia az AR. Rá tennék pénzt.
A New York Times egymilliónál több Google cardboardot osztogatott szét a digitális kiadás előfizetőinek. A YouTube és a Facebook digitális videolejátszókon keresztül biztosít online VR-t. Mindent előkészítettek, hogy a VR idén elérje a kritikus tömeget. Az egyetlen médium, amely garantálja, hogy a fogyasztó teljesen a tartalomra összpontosítson. Közben nem nézhet félre, nem nézheti meg az e-maileket vagy a szöveges üzeneteket, nem frissítheti közösségimédia-státuszát. Mivel a sisak belsejében történteket fejünkkel, szívünkkel és zsigereinkkel éljük át, a történetmesélés legimmerzívebb módjáról van szó.
De a VR legnagyobb ereje a legnagyobb gyengéje is. Immerzív természete ellehetetleníti a felhasználó-környezet interakciót. Kiveszi belőle, nem járkálhat körbe, nem láthatja, mi folyik körülötte. Fantasztikus módja a tartalom átélésének, a való világgal történő interakcióhoz viszont nem praktikus. Pont ez a legfőbb gond vele. Kétségtelen, hogy a tartalom a király, az immerzív élmény pedig a hirdetés Szent Grálja. De soha nem lesz hétköznapjaink ártalmatlan része. A hirdetésnek nem tevékenységünk félbeszakítása, hanem a brand részéről történő pluszérték hozzáadása a célja. A VR elkezdte forradalmasítani a tartalomfogyasztást, de soha nem lesz mindennapi technológia, amit csak úgy bekapcsolunk.
Az AR kontextuális információrétegekkel egészíti ki a valósidejű élményt. Sok ilyet láttunk már hollywoodi filmekben (Avatár, Különvélemény, Vasember stb.), és hamarosan a valóságban is át fogjuk élni. Akadnak kivitelezési problémák, amiket hajlamosak vagyunk trükközésnek érezni. Emlékszünk még, amikor az okostelefonnal nyomtatott hirdetésre kellett bökni, hogy aztán kapjunk valami gyengécske tartalmat? A Google Glassra fejlesztettek innovatív AR-alkalmazásokat, de elbukott, mert nem összpontosított eléggé a fogyasztók problémáira, amiket meg próbáltak oldani. Ezekből a példákból láthatjuk, mennyire ígéretes az AR, ám a környezetnek megfelelő szolgáltatásokkal eddig adós maradt.
A jövő viszont fényesnek ígérkezik. Több cég dolgozik a technológián: a Microsoft a HoloLense-en, 2016 elején várható a fejlesztői csomag. A Google az AR-t az íriszbe sugárzott lézerrel aktiváló Magic Leap vállalatba fektet. A jövő egy éven belül valósággá válik.
A VR és az AR is a mi valóságunkkal foglalkozik – viszont míg az AR gazdagítja, addig a VR kiszakít belőle. Ezért lép előtérbe 2017-ben az AR. A hirdetők megkapják vele a környezetfüggő adatokat, a fogyasztók pedig hasznosnak tartják majd.”
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Én mindig elismerem, ha valaki tényszerűen bizonyítja, hogy nem volt igazam.
A rapper időzavarba került.
Átszálaztunk 700 posztot, röhejesen Magyar Péternek lejt a Facebook-pálya.
A techmilliárdos „pálfordulását” egyelőre nem tudja megemészteni a hazai balliberális sajtó.
Az üléspróba és a szimulátorteszt már megvolt, szerdán pedig vezetni is fogja Fioranóban az egyik Ferrarit a britek hétszeres Forma–1-es világbajnoka, Lewis Hamilton.
Chema Rodríguez elsősorban a hozzáállást hiányolta a franciáktól elszenvedett hétgólos vereség alkalmával, bár sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött, és a játék többi eleme sem volt rendben. Bánhidi Bence pedig arról beszélt, hogy az ellenfél helyett végül saját magunkat leptük meg.
