Ez a reflektálatlan szekuláris hit azonban olyannyira önmagába zárt, korlátolt, hogy éppen azt valósítja meg, amit ő botrányos általánosítással a vallásnak tulajdonít.
„Mert ne legyenek kétségeink: A Charlie Hebdo nem szimpla gyűlöletből teszi azt, amit tesz, hanem abból a hitből, hogy az általa nyitottnak feltételezett gondolkodással magát az egyetemes igazságot képviseli. A Charlie Hebdo által képviselt szekuláris tudat nem úgy gondolkodik önmagáról, mint egy tudatformáról a sok lehetséges közül, hanem mint az igazság letéteményeséről. Ezzel valójában korlátolttá, zárttá teszi önmagát, még ha a nyitottság jelszavával is, és képtelenné válik a vallási tudat megértésére. Nem érti, hogy amit ő csak jópofa vagy humoros gúnyolódásnak tart, az a vallási tudat számára istenkáromlás. Nem is értheti, hiszen magának a szónak a megértéséhez bele kellene helyezkedni a vallási tapasztalatba. De nem tud, mert minden önmaga által feltételezett nyitottsága ellenére is zárt. S ez a zártság lehetetlenné teszi számára annak megértését, hogy amit ő az általa vélt erkölcsi alapon tesz, az valójában türelmetlenség, intolerancia. A Charlie Hebdo erkölcsi alapon türelmetlen és intoleráns. Ez a Charlie Hebdo felvilágosult fundamentalizmusa.
A szélsőséges szekuláris tudat gyakran tapasztalt türelmetlensége. Érdemes ezt leszögezni még mielőtt a türelmetlenség és a vallás összekapcsolását egyesek magától értetődőnek és kizárólagosnak gondolnák. Nemcsak a vallásnak, a szekularizmusnak is megvannak a maga fundamentalistái.
Az egészben az az abszurd, hogy míg a szekuláris tudat a vallást vádolja türelmetlenséggel és zártsággal, Európában pedig értelemszerűen a kereszténység lett a bűnbak, addig az általa, mármint a szekuláris tudat által kitűzött eszmények, mint például a szabadság, az egyenlőség a keresztény hátterű Európában születtek meg. Az az abszurd helyzet, hogy Európában ma inkább tapasztalható szélsőséges szekularizmus, amely valamely rejtélyes oknál fogva a vallási tudatforma felett állónak gondolja magát, semmint türelmetlen kereszténység. Sajnálatos módon az európai gondolkodásba szinte kitörölhetetlenül bevésődött az az amúgy senki által nem igazolt idea, hogy a szekularizáció valamiféle végérvényes történelmi fejlődést valósít meg, amelyhez képest a vallás idejétmúlt, alacsonyabb rendű és érvénytelen tudatforma. A megoldás tehát nagyon egyszerű: Isten likvidálása.
Mert nem az emberrel van a baj, hanem Istennel. Ő a főbűnös. Maga a gonosz. Ez a Charlie Hebdo üzenete. Ez a reflektálatlan szekuláris hit azonban olyannyira önmagába zárt, korlátolt, hogy éppen azt valósítja meg, amit ő botrányos általánosítással a vallásnak tulajdonít. A korlátoltságot és a zártságot. Így aztán nem is értheti a vallást.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Csak bízni lehet abban, hogy Európa megáll a felkészülés szintjén, és nem jut el Oroszországhoz hasonlóan a háborúig.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Amikor a hírek fegyverré válnak, az objektivitás pedig csak a manipuláció színtere, ideje a felszín alá nézni.
Miközben fogy Európa, Strasbourg új irányt mutat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Vitályos Eszter arról is beszélt, hogy az ünnepek után újabb kormányzati támogatások érkeznek.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
