„Különös, meglepő, ám bizonyos szempontból örvendetes fejleménye a menekültválságnak, hogy a kölni atrocitások után olyanok is mélységes felháborodásuknak adtak hangot az ott tűrhetetlenül viselkedő külföldiek miatt, akik egészen mostanáig feminista nyafogásként kezeltek le szinte minden, a női jogokkal kapcsolatos probléma felpanaszolását, genderőrületnek tituláltak a nemi szerepekből származó társadalmi hátrányok kiküszöbölésére vonatkozó követelést. Lehet úgy nézni erre a fordulatra, hogy az idegengyűlölet győzött a nőgyűlölet fölött. De lehet úgy is, hogy végre széleskörű társadalmi konszenzus alakult ki Európában és ezen belül Magyarországon arról, hogy férfi és nő egyenlő.
A méltó büntetésüket remélhetőleg hamarosan elnyerő garázdálkodó araboknak, észak-afrikaiaknak hála Németországban például hirtelen rájöttek, hogy – furcsa módon – eddig igencsak lazán szabályozták, mit is jelent a szexuális erőszak. Most majd szigorítanak a törvényen, és nyilván így tesz majd a többi uniós tagállam is. Ezentúl természetesen minden európai ország rendőrsége komolyan veszi majd, ha egy férfi – akár fehér, akár barna, akár fekete – kéretlenül egy nő szoknyája alá nyúl, vagy megüti – akár fehér, akár barna, akár fekete az a nő –, és megfelelően intézkedik. Megtiltják az arab férfiaknak, hogy a négy fal közé zárják a családjukat, következésképp az arab – és nem arab – nők beülhetnek az autóba, és nagy számban elmehetnek bankot, vállalatot vagy iskolát vezetni. Ha úgy tetszik nekik, akár miniszoknyában.
Hiszen európaiak vagyunk. A törvényeinket pedig tisztelni kell. Kettős mérce nincs.”