Egy eszme globális válsága

„Az antiliberális vagy illiberális demokrácia minden ismert modern változatában (például a népi demokráciákban) autoriter rezsimet jelent. Ezért sosem fogalmazódott meg a nyugati gondolkodásban mint a liberális demokrácia lehetséges alternatívája, amely utóbbi bizony a világban ma elfogadott terminológia szerint a polgári vagy parlamentáris demokrácia szinonimája – így még azok a pártok és irányzatok is bármikor kiállnak a liberális demokrácia mellett, amelyek amúgy politikai ellenfelei a liberalizmusnak, például a konzervatívok. Emiatt esély sem volt arra, hogy Nyugaton jól értsék vagy egyáltalán megértsék, amit Orbán Viktor illiberalizmusnak nevezett. Vélhetően egy autoriter nemzeti szuverenizmus megideologizálására használta anélkül, hogy érdemben összefüggésbe hozta volna a liberális piacgazdaság válságával, amely a liberalizmus kínossá válásának fő oka.

A globalizált multiliberalizmus kiiktatta a szabadpiaci versenyt, amely korábban a politikai liberalizmus alapját képezte. Ázsiai izzasztókban gyermekmunkával gyártott tömegtermékkel ugyan melyik helyi üzem tud tisztességesen és szabadon versenyezni Európában? Érdekes, hogy a gyarmattartó hatalmak jellemzően azokat az országokat minősítik szabadpiacnak, ahol vezető cégeik szabadon élhetnek erőfölényükkel. Protekcionizmussal pedig rendre azokat az államokat vádolják, amelyeket nem sikerült alávetniük a globális »szabad kereskedelmi« rendszernek, amely leginkább csak számukra szabad, az ő szabadságukat (és mások alávetettségét) hivatott biztosítani.

Itthon a közbeszédben egészen más okokból vált szitokszóvá a »liberális«, az SZDSZ–MSZP-korszakhoz kötődően sokszor »balliberális« formában. A fogalomzavar azáltal teljesedik ki tehát, hogy üres »illiberális« szitkozódásban és diabolizálásban merül ki a »vita«, miközben ma nagyon is időszerű lenne tárgyilagosan és mélyrehatóan bírálni a modern liberalizmust. Neoliberalizmus márkanévvel egy autoriter gazdaságpolitikájú multikorporatista piacdiktatúra ideológiáját adják el nekünk, amely a »szabadság« védelmét külpolitikájában olajérdekekért folytatott gyarmatháborúk olcsó jelszavává tette, belpolitikájában pedig a neoliberális állam a terrorveszélyre hivatkozva drámai módon korlátozza az egyéni szabadságjogokat, vagyis immár nyíltan szembemegy a klasszikus liberalizmussal. (Az orbáni »illiberális« politika mindkettőből kiveszi a részét, ami autoriter neoliberális rendszerre vall.) A neoliberalizmus zavaros ideológiája a liberalizmus ősellenségének tekintett konzervatív elemeket gátlástalanul keveri bele hivatkozásrendszerébe. Provinciális csacsiság a »balliberális« jelző is, mert a szocializmus az egyenlőség, a protekcionista gazdaság és a kollektív szuverenitás felé mozdul el, mégpedig a liberalizmussal szemben, amely az egyéni szabadság, illetve a szabadpiac ideológiája.”