Szívünk parancsa a haza megvédése
Sem a XIX. századi, sem a XX. századi hősök áldozata nem volt hiábavaló.
Azt nehezen nevezhetjük szabad piacnak, amikor ugyanazért a szolgáltatásért az egyik félnek fizetni kell, a másiknak nem. Az, amit ma a magyar sajtó egy része csinál, valójában semmivel sem különbözik egy tahó taxis geciskedésétől.
„Nyilván például kevés embert érdekel az országban, de a taxisok tényleg emberek, akik családdal, gyerekkel rendelkeznek, és bár tudjuk, ez demagóg szempont, de azért az nem túl jó állapot, ha egyik pillanatról a másikra valaki elveszíti a befektetését, veszélyben látja a munkáját, a megélhetését. Márpedig taxizni befektetés. Tavaly írtuk meg, mennyibe kerül taxizni:
Egy taxisvizsga 110 ezer, a taxaméter 100-200 ezer forintba kerül. A sárgítás 150-180 ezer forint, ennyiért vasalják fel a fóliát a kocsira. A kártyalehúzó 150 rugó plusz az éves kártyadíj 8-9000 forint. De erre rájön még a kártyás fizetés jutaléka. A drosztengedély évi 50 800 forint, amit most fognak emelni, cserébe, amikor civil autók állják el a droszotkat, a BKK – a taxisok állítása szerint – nem intézkedik. Az éves utasbiztosítás kb. 10 000 forint, a taxis műszaki, ami egy évig él, 30 000 forint, a sárga rendszám 13 500.
Azt pedig nehezen nevezhetjük szabad piacnak, amikor ugyanazért a szolgáltatásért az egyik félnek a fentieket kell kifizetni, a másiknak pedig semmit. Erre persze két érv jön. Az egyik, hogy a taxis is uberezehet, csak hát aki beletolt ennyi pénzt abba, hogy a munkáját végezze, attól elég kemény elvárás az, hogy adja fel ezt a befektetését, mert belépett egy másik szereplő a piacra, akire ezek a szabályok nem vonatkoznak. A taxisok, akik ezt a pénzt nagyrészt az államnak fizetik, joggal várják el, hogy ne kelljen hagyniuk elveszni a befektetésüket, hanem az állam védje meg őket egy olyan helyzetben, amikor új szereplő lép be a piacra a fenti kötelezettségek nélkül.
A másik érv szerint maguk a taxisok akarták ezt a törvényt. Ez viszont csak félig igaz. Nem véletlen, hogy a nagy taxistársaságok, ahogy háromnegyed éve, most is tiltják a tiltakozáson való részvételt. Ugyanis a törvényt a nagy taxistársaságok lobbija hozta, és nem a taxisok. Az árszabályozás és egyéb terhek meghozásának célja a kisebb társaságok kinyírása, az egyéni taxisok kicsinálása volt, és ezek a nagy társaságok a törvényben előírt költségeket nagyrészt áthárítják magukra a taxisofőrökre. Ebből a szempontból akár jogos is lehetne a tiltakozás, csak hát saját taxistársaságuk ellen is tüntetni kéne akkor, és saját érdekvédelmi szervezeteik ellen, de ugye ennek nagyobb a rizikója, kirúgás lenne a vége.
A taxisokat ért mai kritikából pont ezért hiányzik a taxiscégek és a taxisok megkülönböztetése, illetve még valami: a politikusok felelősségének felemlegetése, akik ezeket a törvényeket megszavazták. (...)
Az, amit ma a magyar sajtó egy része és a kifinomult kútfők nagy része csinál, valójában semmivel sem különbözik egy tahó taxis geciskedésétől. Érdemes lenne a szarhullám helyett inkább végiggondolni a lehetőségeket.”