„A budapesti olimpiarendezés nem újkeletű gondolat. Bár hazánk az egyetlen a tíz legtöbb olimpiai aranyérmet szerzett ország közül, mely még valóban nem rendezett nyári olimpiai játékokat, a rendezés jogát 1920-ra elnyertük. Akkor az I. világháború akadályozta meg, hogy végül Budapest adjon otthont az eseménynek. Ezek után az 1960-as olimpia megszervezéséhez álltunk a legközelebb, azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végül nem nekünk ítélte a házigazda szerepét. Így, bár az eredmények tekintetében az újkori olimpiai játékok kezdetétől ott vagyunk az élbolyban, még nem szurkolhattunk hazai terepen bajnokainknak. Az olimpiarendezési szándék a 2000-es évek óta hullámokban hol erősebb, hol gyengébb Magyarországon, és most ismét előtérbe került. A cikk célja, hogy – bár állást foglal – összegezze és reálisan ábrázolja a 2024-es Budapesti Olimpia esélyeit: kifejtésre kerül benne a népszavazás kérdésköre, a budapesti koncepció, a finanszírozás és a nem számszerűsíthető előnyök elemzése is.
Közel egy éve, hogy a NOB monacói konferenciáján elfogadta az Agenda 2020 reformprogramot. Bár Magyarország már többször pályázott a rendezésre, igazán csak most, ennek a jelentős változásnak köszönhetően nyílt esély arra, hogy tényleg megvalósulhasson a Budapesti Olimpia. Az Agenda 2020-nak köszönhetően számos pontban módosultak a rendezés feltételei. Hogy mi változott pontosan? A részletes negyven pontból álló program itt olvasható – a Budapest számára legfontosabb hívószavak és módosítások kiemelve az alábbiak:
Utóhasznosítás – ez talán az egyik legfontosabb pont, melynek betartása esetén nem lesz több üresen hagyott „madárfészek”, gyomosodó stadion. Londonban már részben működött ez a folyamat, mely egyébként abszolút releváns és elvárható. A cél, hogy ne maradjanak kihasználatlan épületek az olimpia után. Ennek érdekében azokat eleve úgy tervezik, hogy visszabonthatóak vagy teljesen lebonthatóak legyenek, és vagy máshol húzzák fel őket újra, vagy valami egészen különböző célra használják a szerkezetet. Ezért hívják a legtöbb építendő stadiont ideiglenes létesítménynek. Ilyennek épül például a Dagály lelátója is: a 2017-es úszó világbajnokság (FINA) után visszabontják, így a kisebb nézőközönséget vonzó események lebonyolítása is gazdaságos lesz.
Fenntarthatóság – melynek az olimpiai játékok minden részére vonatkoznia kell: a szervezési folyamattól az utógondozásig.
Költségcsökkentés – már a pályázati anyag és a kiválasztás folyamata is nagyon költséges, így például már csak a kandidált státuszt elnyert országoknak kell a pályázatot elkészíteniük, megkímélve ezzel másokat a felesleges költségektől. Továbbá cél az egész rendezés költségein faragni.
Eseményközpontúság – célkitűzés a játékok esemény jellegének hirdetése, hogy ne csak mint egy sportközpontú rendezvény maradjon meg az olimpia, hanem valóban az élmény és a játékok legyenek fókuszban.
Átláthatóság növelése – a megvalósíthatósági tanulmány nyilvánosságra hozatala egy erre irányuló lépés, még ha nem is történt meg azonnal.
Addig azonban, hogy mindez Budapesten megvalósulhasson, még nagyon sok a teendő. Az olimpiarendezés elnyerésének lényegében három fő pillére, egyben feltétele van:
1) kormányzati támogatás és a közvélemény pozitív hozzáállása
2) megfelelő állapotú általános infrastruktúra
3) megfelelő számú és minőségű sportlétesítmény.
Nincsen hierarchia az egyes pillérek között, hiszen bármelyik hiányában meghiúsul a rendezés lehetősége. Mégis, az első pillér nélkül a folyamat maga el sem kezdődhet, így ez a leghangsúlyosabb. Egyrészt azért, mert a NOB nem vállalja azt a kockázatot, hogy egy kormányváltás lesöpörje a porondról a már elnyert rendezés megvalósítását, mondván azt az előző kormány vállalta el. Ugyanakkor az is kritérium, hogy a lakosság támogassa a projektet. Hamburg esetében itt bukott el a rendezés esélye: a népszavazás elutasította, hogy a város kandidáló státuszban maradjon.”