Az új technológia létjogosultságát megkérdőjelezni értelmetlenség, és a magyar szabályozás nem is fogja betiltani az Uber-féle applikációkat, de nem dől be egy globális cég átverős piacszerzési kísérletének.
„A nagy vita tulajdonképpen kettő: taxitársaságok kontra Uber International Holding B. V, illetve taxisofőrök kontra Uber-sofőrök. Az új technológia létjogosultságát megkérdőjelezni értelmetlenség, és a magyar szabályozás nem is fogja betiltani az Uber-féle applikációkat, de nem dől be egy globális cég átverős piacszerzési kísérletének.
Rob Khazzam, az Uber hazai bevezetéséért felelőse vezetője folyamatosan azt szajkózza, hogy az Uber lényegében nem taxiszolgáltatás, hanem egy platform, ami lehetőséget teremt arra, hogy a sofőrök megosszák utazási költségeiket. A trendiség jegyében egyenesen azt állítja, hogy az Uber révén tisztább lesz a levegő. Ki az, aki beveszi azt a marhaságot, hogy az Uber-autók káros anyagok helyett egyenesen oxigént bocsátanak ki? Na ne már.
Azt se kéne bevenni, hogy az Uber csak egy platform, amit pusztán jószándékból fejlesztettek ki, nem pedig dominanciára törnek egy piaci szegmensben. Nyelvileg nehezen megfogható a jelenség is, mert a cég (Uber) és az applikáció (uber) neve is ugyanaz, mintha a Gmailt maga lenne az e-mail. A nyelvi bűvészkedés pedig azért is fontos az Uber számára, hogy megteremtse azt a képzetet, hogy egy új dologot testesítenek meg, ezért nem érvényesek rá a szabályok.
Átverés, hogy az Uber fuvarmegosztás lenne. A fuvarmegosztásról akkor beszélhetnénk, ha az uberes sofőr végcélja éppen az lenne, ahová el szeretne jutni az utas, ezzel ellentétben a rendeléskor megadott helyre és a kért címre vitethetjük magunkat. Mint egy taxinál.”