Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Persze simán lehet, hogy csak nem értek a konzervatív újságíráshoz. Simán lehet, hogy a konzervatív újságírás elsőrendű feladata áltisis humorral kommentálni huszonöt éves fényképeket.
„De ha már ott voltam, szétnéztem egy-két kattintás erejéig az oldalon. Hogy, hogy nem: hamar eljutottam az Így még nem láttad Tóbiás József feleségét… című izéig. Nem kellett sok, hogy rájöjjek: azt tettem, amit a főszerkesztő akart. Hiszen az imént idézett miniesszé negyedik mondata – url-jéből is kikövetkeztethető módon: a szofisztikáltság mekkora csimborasszója! – alighanem erre a szombaton megjelent elképesztő-hátborzongató izére vonatkozott.
Mondom: ezt tényleg nem hiszem el.
Nemcsak azt, hogy ez így létezik, és hogy ez a neve. Neki. Magát GFG-t sem hiszem el. Ugye nem muszáj?
Persze simán lehet, hogy csak nem értek a konzervatív újságíráshoz. Simán lehet, hogy a konzervatív újságírás elsőrendű feladata áltisis humorral kommentálni huszonöt éves fényképeket.
Hadd ékeskedjem idegen tollakkal. Elküldtem egy barátomnak a linket. A miniesszé linkjét. Ezt írta: hányást csipeget a galamb a sarkon. A másik izét ő még nem is látta akkor.”