A kontár cigányvezetők pozícióban maradtak

„2016 első napjaiban a jövőről illene beszélni, fogunk is, de kezdjünk mégis a múlttal. Hogyan lopták el az elmúlt 25 évben a cigányok idejét?

A rendszerváltozás óta minden kormány pontosan tudta és tudja, hogy meg kell oldani valahogy a cigányügyet, de eddig egy sem mert ennek a feladatnak igazán nekikezdeni. Féltek, hogy mi lesz a nemzetközi visszhang, vagy hogy az aktuális ellenzék könnyen kovácsol majd politikai tőkét a kérdésből. Ezért a legtöbb kabinet egyszerűen hagyta leperegni a rendelkezésre álló időt. A választások környékén persze mindig előkerült a cigányügy, és szinte az összes kormányprogramban szerepelt valamilyen formában. Csak éppenséggel semmi, vagy csak nagyon kevés valósult meg ezekből. A probléma gyökerét ugyanakkor senki sem akarta megtalálni. Ha voltak is jó ötletek, vagy elindult egy jó kezdeményezés, akkor azt egyik kormány sem bízta rá megfelelő szakemberekre. A nagypolitika mindig azt a kisebbségi vezetőt kereste, akiről elhitte, hogy rá majd hallgatnak a cigányok. Így lettek jobbos, meg balos cigányok, akiknél a választási győzelem után mindig elfogyott a tudomány, pedig akkor kellett volna elkezdeni dolgozni csak igazán. A kontár, hasznavehetetlen vezetők aztán pozícióban maradtak, mert az úgy volt kényelmes nekik is, meg az adott kormányzatnak is. Ez tény, és ki kell mondani: ebben eddig minden kormány gyáva volt és megalkuvó.

Mi kellene ahhoz, hogy a cigányügy napirenden legyen a kormánynál? Netadó méretű tüntetés? Combosodó Jobbik? Komolyan vehető baloldal? 

Egyik sem. És itt is mélyebbre kell ásni, hogy értsük, mi zajlik. Csak a jó szerencse mentette meg az összes kormányt mind ez idáig attól, hogy olyan viszonyok alakuljanak ki, mint 2004-ben, Szlovákiában, amikor az ország keleti felében éhséglázadás volt. Félreértés ne essék, nem kívánom, de a jelen viszonyok közepette talán akkor figyelne oda a kérdésre érdemben a kormány és a politikai közbeszéd, ha bekövetkezne valami egészen tragikus. Vegyük Zámolyt, Gyöngyöspatát, Olaszliszkát, Tatárszentgyörgyöt: billogot viselő települések, de egyik eset sem volt elég ahhoz, hogy rádöbbenjenek az aktuális kormányok, hogy ezt nem szabad így hagyni, ezzel foglalkozni kellene valóban. Sokkal komolyabbak és élesebbek az etnikai feszültségek, valamint a társadalmi leszakadásból eredő, kimondottan a cigányokhoz köthető nehézségek az oktatás, a gazdaság, az állam hosszú távú finanszírozhatósága terén, mint ahogyan azt sokan sejteni vélik. Ezt a folyamatot rendszerben kellene kezelni, de a jelenleg tevékenykedő káderapparátus, például az Országos Roma Önkormányzat erre alkalmatlan. (...)