Kedves feministák: a fehér férfiak privilégiuma csak egy mítosz

„Részint csak rossz tudományról van szó: a feministák, a baloldaliak és mások azt látják, hogy a parlament és a tanácsterem még mindig tele van fehér férfiakkal és ebből arra következtetnek, hogy minden fehér férfinak szép élete van. Így aztán mindig a nevetségesen tág »fehér férfi« vagy »férfi privilégium« kifejezést használják, mintha a fehérség és férfiasság szükségszerűen előnyt jelentene; minthogy a fehér férfiak tömegei nem piszkosan szegények és rettenetesen hátrányos helyzetűek. Olyan ez, mint azt mondani, amikor a királynőt látjuk: »Hű, jól megy a fehér nőknek Britanniában, nem?«

De szó van itt még valami másról is, valami nagyon veszélyesről: a mód, ahogy az identitáspolitika átnéz mindenen, aminek köze van az osztályhoz. A régimódi radikálisokkal ellentétben az új identitáriusok – a feministáktól az üvöltöző diákokig – nem javak és nincselenség vagy uralkodó osztály és munkásosztály kategóriáiban látják a világot;  nem a munka vagy jólét vagy rongyok szerint gondolkodnak. Nem; számukra minden biológia, faj, gender: megváltoztathatatlan jellemvonások, amelyek szerintük meghatároznak minket mint egyének és meghatározzák a végzetünket. 

Az ilyen csúf faji determinizmus az oka annak, ami miatt használják az általánosító, dehumanizáló kifejezést, a »fehér embert«, ami óriási csoportot jelent és magában foglal számos társadalmi osztályt és embereket: gazdagokat, szegényeket, átlagosakat, baloldaliakat, jobboldaliakat, jókat, rosszakat, boldogokat, szomorúakat, stb. Az elképzelés, hogy minden fehér férfinak ugyanolyan élete és kilátásai vannak, ugyanannyira buta és visszataszító, mint azt mondani, hogy minden fekete férfi bűnöző.”