„A céh ugye a középkori iparosok szervezete volt, és egyik feladata a konkurencia, a verseny korlátozása. A céhen kívül nem lehetett ipart űzni, a céh létszáma korlátozott volt, és szigorú követelmények teljesítésével lehetett csak bekerülni. Eddig teljes a hasonlóság a mai budapesti taxis céhekkel, de azon a ponton a hasonlóság véget is ér, hogy a céhekre jellemző volt a műgond, a minőség is. Nos, ezt a 19. században anakronisztikussá vált céhrendszert – ezért is szűnt meg a világon mindenütt – találták ki tekintetes uraimék a 21. századi taxizásra.
A verseny persze ettől nem szűnt meg, csak az egységes tarifára való tekintettel nem árban és minőségben versenyeztek, hanem az utas lehúzásában. Ennek technikáit nagyon jól összefoglalta ez a blogbejegyzés, úgyhogy ezt is nem kell tovább ragozni. Ez a taxisok által kiharcolt rendszer viszont nem a hiénáktól tisztította meg a szakmát, hanem a tisztességesen dolgozni szándékozóktól. Az állami beavatkozás kontra produktivitás itt is törvényszerűen jött be.
Az Uber megjelenése két dolgot mutatott meg: Az egyik, hogy verseny nélkül a taxizás drága. Amikor a konkurencia lényegesen olcsóbban szállít, akkor nem lehet tovább hablatyolni a költségekről.
A másik az, hogy a 21. században a modern alkalmazások mellett nem csak a középkori, de a huszadik századi szabályozások is anakronisztikusak, tehát az államnak is okosodni kell legalább egy okos telefon szintjére.
És egy harmadik, amit az utasoknak, de általánosságban a fogyasztóknak kellene észrevenni, mégpedig azt, hogy a verseny mindig a fogyasztónak jó, neki a legjobb, és nincs jobb fogyasztóvédelem a versenynél. Üvöltve kellene hát követelni saját érdekünkben, hogy legyen végre szabadversenyes piacgazdaság Magyarországon.
Most egy pillanatra hagyjuk, hogy a taxisok maguk kérték a fagyit, ami most visszanyalt, de tény, hogy nem azonos feltételek mellett versenyeznek. Ez a versenyhátrány egyrészt a technika alkalmazása miatt, másrészt az adózás, pontosabban a nem adózás miatt van.”