Újra bőgatyáznak

A balliberális értelmiség frusztráltságát mutatja a Népszabadság online-on olvasható két írás. Az egyik Révész Sándor: (F)osztóképző című cikke. A Hírkeresőn a hangzatos, „Új tragédia fenyeget, de Matolcsy szétlapátolja a pénzt”, címmel reklámozzák. Az olvasó nem fogja elhinni, de Révész az Etiópiát fenyegető éhínségre hivatkozva nehezményezi Matolcsy „felelőtlen” költekezését. Azt sugallva, hogy a „Matolcsy által elpocsékolt” pénzt (valójában a nemzet anyagi és kulturális javait gazdagító befektetésekről van szó) az etiópiai éhezők megsegítésére is fordíthatnánk.

Az etiópiaiak iránt érzett együttérzésünk mellett sem várható el, hogy milliárdokkal támogassuk Etiópiát. Már csak azért sem, mert balliberális állítás szerint rengeteg ember „éhezik” hazánkban is. Arról nem is szólva, hogy nem tudjuk, mi az ottani éhínség oka, és mennyiben vagyunk mi felelősek érte. Feltehetően semennyire. Mindettől függetlenül, erőnkhöz mérten segíthetünk Etiópián. És mivel a segítőkészség szép hagyományunk, nyilván segíteni is fogunk. Persze nem Révész felhívására, és nem a Nemzeti Bank milliárdjaiból.

A másik Péterfy Gergely nevű, számomra ismeretlen szerző írása. A Hírkeresőn „Magyarország úgy viselkedik, mint egy vidéki tahó” címen található. Nem semmi, igaz? Az eredeti népszabós cím már szolidabb: A vidék lázadása. A tartalom azonban annál tenyérbe mászóbb. A cikk hosszú és körülményes eszmefuttatásának lényege a következő: a szerző nagy fájdalma, hogy a magyarok nem fejtenek ki érdemi ellenállást a Fidesz politikája ellen.

Ahogy írja: a NER spindoktorai az ellenállás magyar hagyományát aknázzák ki, amikor feltételezik, hogy amint ellenséget mutatnak a magyarnak, az „takkra nekilát kifejteni ezt az összekovácsoló ellenállást”. Olyan fantomellenségek belengetésével, mint az EU, az IMF vagy a bankok, azonban nem sikerült igazi ellenállást, sem ebből következő identitást kitenyészteni.

A menekültek identitásgeneráló hatása viszont elsöprő volt. A rendszerváltás óta először, 2015-ben valóban generált az országban egyfajta csoportidentitást, ami szélesebb körű, mint a korábban kipróbált Európa-ellenesség, liberálisgyűlölet, elmúltnyolcév és cigányellenesség. Szinte csak a náci idők antiszemitizmusával mérhető össze. …A Fidesz által létrehozott nemzeti identitás legnagyobb baja az, hogy paranoid. A paranoia azonban előbb-utóbb összeütközésbe kerül a valósággal, és akkor még nagyobb lesz a galiba…. A NER által kínált identitás többféle forrásból táplálkozik. A szakrálist és az ősit mitizáló hamvasiánus-makovecziánus világképből, délibábos magyar mítoszokból, a sumerológiából, a világkultúrát a rovásírásból levezető agyalágyult tömegpszichózisból, a horthys-feudális nosztalgiákból, a náci erőkultuszból, a Trianon-szindrómából, a fehér szupremácia mítoszából – és még valamiből, amit talán úgy lehetne leginkább nevezni, hogy „a vidék lázadása”……Ez a lázongás folyamatosan és eredménytelenül zajlik, és különösebben senkit sem érdekel. Viszont időről időre belekapcsolódik egy-egy nagyobb ideológiai őrületbe: a nácizmus és a szovjet ideológia is bőven merített belőle. ….Ebből az idegesítő röfögésből akar most exportképes filozófiát kovácsolni a Fidesz. A város és vidék ősi ellentétében Kelet és Nyugat proxy-kultúrháborúja van kibontakozóban: a vidéki, rasszista, tudatlan, szűk látókörű (azaz becsületes, őszinte, a realitás talaján álló) Kelet támad az urbánus, liberális, toleráns (azaz gyökértelen, zsidó-szabadkőműves, identitását vesztett) Nyugatra. A „Kelet” a vidék szimbóluma: patriarchális családmodell, hímsovinizmus, rasszizmus, nacionalizmus, állítólagos kereszténység (amiről már senki nem nagyon tudja, hogy mit is takar, azon kívül, hogy nem zsidó, nem liberális és/vagy baloldali és nem muzulmán) modernitásellenesség, ­feudális nosztalgiák, disznóölés és pálinkás nótázás cigánnyal, csendőrpertu, csicskalángos, parasztlengő  – nagyjából minden, amit az Orbán-karakter megtestesít. „Vidék” értelemszerűen nem csak vidéken van. Lehet valaki „vidéki” városban, és fordítva is. A vidék lázadása nyilván más és más Lengyelországban, az USA-ban vagy Angliában. Nem mindenhol kell hozzá disznó és pálinka – egy viszont nélkülözhetetlen: a tahó.

Mit lehet ennyi aljas ökörséghez hozzáfűzni? Csak annyit, hogy alkalmunk volt megismerkedni a magyar kultúrát bő gatyára és fütyülős barackra redukáló, magyar-gyűlölő, hitsorsosai kérésére 1993-ban az országot elhagyni kényszerülő Landeszman György főrabbi szellemi utódjának a véleményével. 

Baranyai László