„Az első, Glaukóma című versesköteted és az idén megjelent Két akarat is tudatosan megkomponált, okosan kicentizett könyv. Az alkotói módszer érdekelne. A kötetötlet, az egységben gondolkodás befolyásolta a verseket, vagy egy hosszú folyamatban a versek teremtették meg a kötet terét?
A kísérletezések után egy-két sikerültebb szöveg előhívott hasonló jellegű emlékeket, írásokat, és azok is újakba futottak át, aztán mikor egy szövegcsoport önmagától kisebb egységgé állt össze, hagytam működni tovább ezt a nyelvet. Tehát nem döntöttem el a Glaukóma első szövegeinek megszületése előtt, hogy na, most akkor szerepverseket fogok írni, mások szemszögéből nézve meg egy-egy helyzetet. Az első ilyen írások csak megtörténtek, aztán úgy éreztem, ezt érdemes folytatni. Később eredetileg egy tisztán a képleírások hagyományához kapcsolódó köteten gondolkodtam – mert a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjra munkatervvel kellett pályázni, s ez a téma adta magát –, de aztán ez az elgondolás alárendelődött a kérdéseknek, amik megfogalmazódtak bennem, szövegeknek, amik tervezés nélkül születtek, így a vizuális művek inspirációjára készült szövegekbe is elkezdtek beszüremleni a párkapcsolati dinamikát elemző részek. Így állt össze a Két akarat. (...)
Írói Facebook-oldal, írói honlap, friss és figyelemfelkeltő posztok, gyakori szereplések. Úgy tűnik, egy fiatal szerzőnek ma már nem elég csak irodalmi lapokban publikálnia. Érzed-e a veszélyeit, hogy ügyes marketinggel gyakorlatilag bárki komoly népszerűségre tehet szert?