„Hát lehet ilyenkor szomorkodni? Ilyenkor, amikor meghalt Lemmy?
Nem lehet.
Az ember, akinek még Kövér Lászlóénál is emblematikusabb bajsza van. Volt. Meghalt, és ebben nincs semmi szomorú. Nem úgy értem, hogy vidám volna, hanem csak nem szomorú. Meghalt, és kész. Elvégezte a dolgát. Amit létrehozott, kerek, egész, vége van, ahogy kell, nem hiányzik semmi. Nem marad űr utána. Hanem valami marad. Ő maga, az örök lemmység.
Megdolgozott a halálért, és úgy halt, akkor és amikor kellett. Tökéletesen kivitelezett gyakorlat, nem maradt semmi hiányérzet. Mint egy Motörhead-koncert után. Amikor nem úgy jössz ki, hogy de jó lett volna, ha eljátsszák még ezt vagy azt, hanem úgy, hogy: vége, ennyi, nem kell már több, így oké.”