Hát lehet ilyenkor szomorkodni? Ilyenkor, amikor meghalt Lemmy? Nem lehet. Amit létrehozott, kerek, egész, vége van, ahogy kell, nem hiányzik semmi. Nem marad űr utána. Hanem valami marad.
„Hát lehet ilyenkor szomorkodni? Ilyenkor, amikor meghalt Lemmy?
Nem lehet.
Az ember, akinek még Kövér Lászlóénál is emblematikusabb bajsza van. Volt. Meghalt, és ebben nincs semmi szomorú. Nem úgy értem, hogy vidám volna, hanem csak nem szomorú. Meghalt, és kész. Elvégezte a dolgát. Amit létrehozott, kerek, egész, vége van, ahogy kell, nem hiányzik semmi. Nem marad űr utána. Hanem valami marad. Ő maga, az örök lemmység.
Megdolgozott a halálért, és úgy halt, akkor és amikor kellett. Tökéletesen kivitelezett gyakorlat, nem maradt semmi hiányérzet. Mint egy Motörhead-koncert után. Amikor nem úgy jössz ki, hogy de jó lett volna, ha eljátsszák még ezt vagy azt, hanem úgy, hogy: vége, ennyi, nem kell már több, így oké.”
Van köztük olyan, amely sokak szerint még negatívabb képet is fest a valóságnál, egyes előadók pedig nemhogy cenzúrát alkalmaztak volna, hanem még ki is domborították a botrányaikat.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Nyilván egy jó ideig megy még a valóban indokolt ugrálás az arcomon, hiszen bizonyos szemszögből én is vesztettem ezen a választáson.
A szlovák kormányfő telefonon egyeztetett az ukrán elnökkel.
A KDNP leendő frakcióvezetője úgy véli, Magyar Péter egyszemélyi hatalma nem hagy teret a mellébeszélésnek: a kormányzás sikertelensége csak szándékos hazugságot vagy szakmai alkalmatlanságot jelenthet.
