„hvg.hu: Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy »vannak Magyarországon hagyományosan olyan műfajok, amelyek nem mennek. (…) Túl sok olyan művészeti ág van, ami nem érdekli a magyarokat, a döntéshozókat pláne nem, nem figyelnek, nem gondolják, hogy fontos, ebben egyáltalán nem vagyunk korszerűek.« Azóta tapasztal korszerűsödést?
Till Attila: Azt fontos tisztázni, hogy ezt akkor nem a művészeinkre, hanem az intézményekre értettem. Nagyon szerteágazó kultúrvitába mennénk bele, ha ezt most kiveséznénk. Én nem is biztos, hogy jó vagyok ebben az okoskodásban. Csak azt fejtegettem, hogy például a kortárs képzőművészet szerintem nem jut el kellő hatásfokkal a magyarokhoz, és ha a képzőművészet intézményeit elavult gondolkodású emberekre bízzuk, akkor azzal csak ártunk ennek a közegnek. Nem feltétlenül a központosítással van bajom – ne feledjük, ezt nem csak a Fidesz csinálta, hanem már előtte is jellemző volt. Néha jobb egy erős, tehetséges vezető, mint egy lusta, tehetségtelen csoport. De azt azért el tudom mondani, hogy mi nem tetszik a mai kultúrközegben. Például pont a képzőművészetben olyan személyeket neveznek ki döntéshozó pozíciókba, akik beszűkültek, nem nyitottak a vitára.