„Valahogy az ember úgy van vele, hogy ha segítséget kér, mindig pironkodik egy kicsit. Van ebben talán valami magyaros virtus, mert azt gondolják, aki segítséget kér, az azért teszi, mert valamit nem tud megoldani vagy alkalmatlan rá. Most azonban nem erről van szó. Én ugyanis ennek a lapnak kérek segítséget.
Tény, hogy a nyomtatott sajtó piaca rohamosan zsugorodik. Lehet mondani, hogy minden megvásárolt táblagép, okostelefon egy-egy kis szög a Gutenberg-galaxis koporsójában. Egy szakmában jártas és elismert újságíró ismerősöm nem akarta nekem elhinni, hogy a Bar!kádot ennyien csináljuk, amennyien. S ezt most nem csak úgy mondom, hanem szó szerint nem hitte el. Pedig így van. Az, hogy hétről hétre elkészül az újság immárom hatodik éve (2009-ben még havilap voltunk), az annak köszönhető, hogy akik itt dolgoznak, egyet is értenek a lap nemzeti, radikális szellemiségével, pontosabban ők maguk adják ezt meg.
Technikai, anyagi, infrastrukturális lehetőségeinket nem is érdemes a konkurenciához hasonlítani. Azok vagy évtizedes liberális múltra tekintenek vissza, vagy tele vannak állami megrendelésekkel. Nálunk egyik sem áll fenn. Sőt, úgy veszem észre, annak ellenére, hogy nagyságrendileg nem maradunk el példányszámban ezektől az újságoktól, míg azok tele vannak hirdetéssel, nálunk ez a szám a nullához közelít. Ez nem logikus, sőt piacellenes, de hát nyilván a félelem miatt van így. Azt gondolhatják a potenciális hirdetők, nincs szükségük egy »jó kis« NAV-ellenőrzésre.
Magyarul, mi abból élünk, amit piacon el tudunk adni. Ez nem kevés, de nem is elég. És ha eljön az a pillanat (jelenleg nagyon közel van), hogy nem tudjuk kifizetni a nyomdai számláinkat, akkor vége. Ennyi, nincs tovább, a Bar!kád hét év után megszűnik. Pedig esetünkben, nem több tízezer új fizető olvasóra volna szükség, csupán arra, hogy mindenki hozzon magával még egy embert. (Az előfizetés a legjobb, mert abból a terjesztő nem vesz le tekintélyes jutalékot.)
Kedves Olvasóink!
Nem alamizsnát kérünk. Ugyanakkor a következőre szeretnénk rávilágítani: azok, akik kizárólag a néhány hét késéssel hozzájuk ingyen eljutó régebbi lapszámokat olvassák, gondolják végig: hogyan lesz a jövőben ingyen Bar!kád, ha a kiadó nem tudja kifizetni a számláit? Persze aki alig néhány tízezer forintból él, azt nincs erkölcsi, de semmilyen alapunk vásárlásra buzdítani, de akinek nincsenek ilyen napi önfenntartási gondjai, viszont eddig megelégedett az ingyen újsággal, az mérlegelje, hogy másfél liter benzin, egy korsó sör vagy fél doboz cigaretta ára hetente megéri-e neki, hogy a jövőben is tudja olvasni a Bar!kádot. Ha arra jut, hogy igen, akkor vagy vegye meg, vagy (inkább) fizessen elő rá!