Sci-fi filmeket nézni és videojátékokat játszani szórakoztató. De mi van akkor, ha a rendkívül népszerű űrhajós-lövöldözős játék, az Armada, nem csak egy eszköz arra, hogy az ember átmenetileg kizárja a kellemetlen külvilágot, hanem maga a valóság?
„Mindezzel együtt az Armada biztonsági játék. Cline nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy a Ready Player One után bármi hasonlót ír, azt el tudja adni (más kérdés, hogy ezt csak egyszer lehet eljátszani), ezért nem is fektetett annyi energiát a regénybe. A történet egy az egyben ugyanarra a sémára épül, mint bármelyik hollywoodi blockbuster, legfeljebb a részletek lephetik meg egy kicsit az olvasót. Földönkívüli drónokra lövöldözni viszont még így, olvasva is szórakoztató, ugyanúgy, ahogy az ember kikapcsolódásképpen időnként megnéz egy-egy szuperhősös képregényfilmet is (ámbár azok többsége sajnos legjobb esetben is csak közepes, minden vizuális effektekre költött dollárszázmillió ellenére). És ahogy a képregényfilmeknek van helye a piacon, ugyanúgy az Armadához hasonló regények is szépen elférnek a többi sci-fi között - amíg csak egy-egy jelenik meg, addig kellemes változatosság, viszont nagyon hamar rájuk lehetne unni, ha többségbe kerülnének.
Szeretném azt mondani, hogy az Armada rácáfolt az előzetes elképzeléseimre, de ez nem lenne egészen igaz. Sem a kerettörténet, sem a forgatókönyv nem ragadott meg igazán, Cline egyértelműen többre lenne ilyen téren képes. A Ready Player One mozgalmas, színes világát és feszes, izgalmas történetét nem sikerült újra megismételni, de azért ezt a regényt sem kell teljesen leírni (nem szándékos szóvicc, én kérek elnézést). Megvan a létjogosultsága, megvan a célközönsége, nagyon egyszerűen adaptálható mozivászonra, ebben a kategóriában tökéletesen a helyén van és hozza az elvárt szintet (még túl is teljesíti) és teljesen jó arra, amire szánták: könnyed szórakozásnak.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
