Ernest Cline: Armada

„Mindezzel együtt az Armada biztonsági játék. Cline nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy a Ready Player One után bármi hasonlót ír, azt el tudja adni (más kérdés, hogy ezt csak egyszer lehet eljátszani), ezért nem is fektetett annyi energiát a regénybe. A történet egy az egyben ugyanarra a sémára épül, mint bármelyik hollywoodi blockbuster, legfeljebb a részletek lephetik meg egy kicsit az olvasót. Földönkívüli drónokra lövöldözni viszont még így, olvasva is szórakoztató, ugyanúgy, ahogy az ember kikapcsolódásképpen időnként megnéz egy-egy szuperhősös képregényfilmet is (ámbár azok többsége sajnos legjobb esetben is csak közepes, minden vizuális effektekre költött dollárszázmillió ellenére). És ahogy a képregényfilmeknek van helye a piacon, ugyanúgy az Armadához hasonló regények is szépen elférnek a többi sci-fi között - amíg csak egy-egy jelenik meg, addig kellemes változatosság, viszont nagyon hamar rájuk lehetne unni, ha többségbe kerülnének.

Szeretném azt mondani, hogy az Armada rácáfolt az előzetes elképzeléseimre, de ez nem lenne egészen igaz. Sem a kerettörténet, sem a forgatókönyv nem ragadott meg igazán, Cline egyértelműen többre lenne ilyen téren képes. A Ready Player One mozgalmas, színes világát és feszes, izgalmas történetét nem sikerült újra megismételni, de azért ezt a regényt sem kell teljesen leírni (nem szándékos szóvicc, én kérek elnézést). Megvan a létjogosultsága, megvan a célközönsége, nagyon egyszerűen adaptálható mozivászonra, ebben a kategóriában tökéletesen a helyén van és hozza az elvárt szintet (még túl is teljesíti) és teljesen jó arra, amire szánták: könnyed szórakozásnak.”