Budapesten többet kaptunk, mint egy világeseményt
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke, Sebastian Coe elárulta, mivel nyűgözték le a magyarok.
Most a bringások térfelén pattog a labda. Kapjuk össze magunkat, nem nehéz korrektnek és figyelmesnek lenni. Az önkény meg a kicsinyes jogászkodás és bosszú ellen ez a legjobb módszer.
„Egyénként a főpolgármestert »tízből nyolcszor figyelmen kívül hagyják a piros lámpát« nettó bullshit, de azért van benne igazságtartalom is. Viszont ez nem a KRESZ-hiányos ismerete miatt van így, hanem a közlekedési kultúra és egy sajátságos generációs defekt okán.
Legtöbbször nem idióták és félanalfabéták ülnek kerékpárra. Kellő empíria mentén állítom, hogy értelmes arcú, jól öltözött és sokszor felső- középkategóriás kerékpárokkal közlekedő emberek követnek el nagyon durva szabálytalanságokat. Elhiszi bárki is, hogy a stop táblát vagy a piros lámpát nem ismeri egy huszonéves fiatal? Elhiszi bárki is, hogy miközben telik ötvenezer forintos fülesre – ami arra kiválóan alkalmas, hogy a közlekedés zajait megfogja, életveszélyes helyzeteket előidézve – tudatlanság okán nem jelez kanyarodási szándék esetén? Leszarja, mi van körülötte, alkalmazkodjanak a lúzer csicskák – ez általában az első pofonig működik.
Azért tesznek így, mert ezt tanulták az élet minden területén. Csak »menni kell előre«, csak »én létezem«, a csicskák nekem játszanak. S éppen ez a torz – egyébként az egész magyar társadalmat átható szemlélet – nyilvánul meg a kivilágítatlan bringások ügyében is. Képtelen vagyok elhinni, hogy az idiótát nem zavarja, hogy vak sötétben mindenféle jelzés nélkül közlekedik, és amikor ráordít az ember elhárítva egy ütközést, még nekik áll feljebb. Katalógusokból felöltözött, a legújabb bringás trendeket csücsörítve követő gyökerek túlterjeszkedett egóval veszélyeztetnek maguk körül mindenkit. Szóval nem tudással van itt baj, hanem a belső világgal.”