Dolgaink ünnep idején

„Az már igaz, hogy a szeretet a legfontosabb, vallja Bogi is mind a harminc évével, s adna ő is Maminak karácsonyeste ezüstre festett diót, Feri tán még faragna is hozzá valamit fából, de akkor Mami büdös volna egészen húsvétig, mosóporra neki nem nagyon futná, csak ha nem eszik egy hétig, vagy nem fizeti a rezsit; van, ahol létszükségleti cikket ajándékba kapni: a Megváltó születése maga. Sajnos Bogiék a legtöbb magyar családdal együtt a fogyasztói társadalom bódulatában élnek. Feri például új inget fog kapni és három pár frottírzoknit az MDF-piacról, mert a régi ingén már kirojtosodott a gallér, a zoknik szitává koptak a sarkuknál, s egyáltalán. Ünnep előtt egymást tapossák az emberek olcsó, hamisított piperecikkekért, harisnyanadrágért, bóvli dzsekikért, pulóverekért és blúzokért, elárasztják a kilósruha-boltokat, árufrissítésnél már nyitás előtt két órával ott toporognak a sorban, nehogy a butikosok beelőzzék őket; a butikosok ­kilónként háromezerért felvásárolják a fél boltot, otthon kipofozzák a jobb darabokat, s eladják ötezerért, ami azonban még mindig olcsóbb, mint az áruházban.”