„CSH: Mi a legnagyobb baj?
G.J.: Az, hogy az szülők nem világosítják fel a gyermekeiket, ha otthon szóba is kerül, akkor a két leggyakoribb eset az általában magyarázat nélküli tiltás vagy a fogamzásgátló tabletta azonnali felirattatása. Egyértelmű tapasztalatom a magyar régióban, mindegy, hogy faluról vagy városról beszélünk, hogy ugyanazok a kérdéseik a már válságterhességben lévő lányoknak. Azzal kapcsolatban, hogy az anyával tudtak-e korábban erről beszélgetni vagy volt-e valamiféle iránymutatás, az egyértelmű válasz általában az, hogy nem, mert nem lehetett erről otthon beszélni, vagy anyának nem volt konkrét véleménye. A tiniksem tudják, vagy nem merik otthon megkérdezni, így inkább egymástól vagy az internetről informálódnak, hiszen ott arctalanul, névtelenül is gyors választ kaphatnak. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagy általánosságban az anya példája hiányzik. A fontos testiséget érintő kérdésekről vagy nem beszélnek, vagy valami olyat mond az anya, ami bizonytalanságban tarthatja a gyermeket. Pedig lényeges lenne, hogy a kamaszok tudják, hogy mi tartozik pontosan az egészséges testiséghez, és hogy ennek mi a szerepe a párkapcsolatban? Egyébként az én családomban sem volt effektív felvilágosítás, de ha megkérdeztünk valamit, akkor a szüleink mindig, őszintén és korrekt módon válaszoltak. Véleményem szerint, egy ideális világban a felvilágosítás a család szerepe kellene hogy legyen, de ez ma nem várható el. Hogyan is várhatnánk el, ha az anyák többsége sincs teljesen tisztában a teste működésével, vagy ő is sérült korábban vagy a szexualitásában, vagy esetleg volt terhesség megszakítása. A megoldás az lehetne, ha az oktatásban tudnánk valami olyan pozitív változást indukálni, ami hatással lehetne a most felnövő generációra.
CSH: Mire gondol pontosan?
G.J.: A mostani iskolásoknak nagyon sok lexikális tudást kell feleslegesen elsajátítani, például a tanulók elenyésző hányadának lesz később fontos, hogy meg tudjon oldani egy trigonometriai feladatot. Viszont az emberek nagy százaléka párkapcsolatban, ráadásul jó párkapcsolatban szeretne élni, aminek alapvető eleme a jó és kiegyensúlyozott szexuális élet. Sokkal fontosabb lenne megtanítani a diákoknak azt, hogyan működünk, hogyan kell vigyáznunk magunkra, és hogy mi is pontosan a szex és hol a helye a kapcsolatban. Egyértelműen azt gondolom, hogy nem demagóg módon vagy rémisztgetéssel, hanem interaktív pedagógiai szemlélettel az egészséges párkapcsolat különböző oldalait bemutatva lehetne pozitív változást elérni. Szerintem kötelezően a tantervbe illesztve kellene egy részletes tananyag erről, egy életkorilag felmenő rendszerben. Engem sokszor hívnak előadni, és a biológia tanárok mindig panaszkodnak, hogy sajnos ők nem tudnak időt szentelni a témának, mert annyira feszített a tempó, hogy nem tudnak áldozni egy órát sem erre.
CSH: Mi a legnagyobb baj a téma elhallgatásával kapcsolatban?
G.J.: Hogy nem készítjük fel gyermekeinket a nemi életre és a párkapcsolatra. Nem foglalkozunk sem a felvilágosítással, sem a prevencióval. Ezekről a témákról általános iskolai kortól az intézményi rendszer keretein belül kellene beszélni, ha a mutatók szerint a családokban ezt nem teszik meg. Beszélgetni arról, hogy mi a párkapcsolat, mi a szexualitás, mire való ez az egész? Nem rémisztgetni, és elriasztani kell őket, hanem elmagyarázni nekik, és előre felkészíteni őket. És meghallgatni a diákok véleményét, kérdését. Nemrég az egyik prevenciós előadásom után megkérdezte egy 14 éves fiú, hogy komolyan mondom azt, hogy már az első alkalom után is teherbe lehet esni? Mert ők azt olvasták az interneten, hogy az elsőn soha, csak a második együttlét után. Fontosnak tartom még, hogy a lányoknak önértékelését kell olyan szintre emelni, ami tartást ad nekik. Meg kell érteniük, hogy életük egész ívére ható testi-lelki sérüléseket kaphatnak egy elhamarkodott szexuális együttlétből. Sajnos az a legvalószínűbb, hogy ha egy ilyen alkalommal kisbaba fogan, akkor a fiú le fog lépni, a lány pedig ott marad egyedül az összetört lelkével, szívével, álmaival, és az összetörésre váró testével. Ilyenkor a lány legfeljebb a családjára számíthat, de a legtöbbször ott is a terhesség megszakítás az egyedül elfogadott lehetőség. Így nem tehet mást, mint elmegy a műtétre.”