Sületlen ragok, nevek, helyek

„A karácsonyi versek egy része szintén olyan, amiben itt-ott van egy kis tévedés vagy tévtanítás. Megöröködnek, észrevétlenné teszi őket a megszokás. Sőt, már bizonyítékká válnak. Egyik vasárnap délutáni próbánkon, amikor a szentesti színdarabot próbáltuk, jóindulattal igazgatták és figyelmeztették egymást a szereplők. Csakhogy már sokadszor hallottam fél füllel, hogy a gyerekektől, hogy a három királyok így, a három királyok úgy. Megálltam, és kijavítottam őket. Tudták, mert tanultuk hittanórán, és a színdarabban is 4 bölcs volt. (Direkt nem válogatok három gyereket erre a szerepre, és véletlen sem kaphatnak koronát. Ám míg velem hetente kétszer találkozik, egy hittanon és egy istentiszteleten, addig öt napon át az iskolai karácsonyi próbákon hallja a három királyokat.) Alig hogy helyrebillentettük kobakjukban a dolgok, a próbán résztvevő anyukák gyermekeik védelmére keltek József Attila versének nyomán. Talán még Koncz Zsuzsa hangja is ott csengett a fülükben. Sorolták a neveket, a szerecsen királyt külön is kiemelték.

Bizonyíték. De mire? Bibliaolvasás hiányára, de a néphagyomány erejére is. Amivel azonban az a gond, hogy Isten nem a néphagyományt, hanem a Bibliát adta! Az üdvösség terén nem jelentős a bölcsek contra három királyok vita, de még a kereszt formája sem, noha érdekes, hogy mindkettőt a néphagyomány homályosította el, elnyomva az eredeti bibliai sorokat és a bibliai kortörténetet. Az üdvösség útján azonban jelentős a Szentírás olvasása, mert istenismeretünknek nagy segítője és hitünknek megerősítője.”