A kérdés természetesen nem az, hogy mi jobb egy magyar értelmiséginek: ha Ausztriában takarít, vagy ha idehaza tengődik.
„Magyarországon ma 174 ezer forintot keres egy egyetemi tanársegéd. A felsőoktatásért felelős államtitkár arra intett, maradjunk a realitások talaján. Megtudtuk tőle, hogy 2018-ban (a választási évben) a tanársegédek már 221 ezer forintos bruttó fizetésben dúskálhatnak. Az interneten találomra megnézett álláshirdetések viszont arról tájékoztatnak, hogy ha ez a tanársegéd elég jó kondiban van, és szívesen gyűjt tarka tapasztalatokat, továbbá szögre akasztja a diplomáját és munkaszerződését, akkor a szomszédos Ausztriában heti kétszeri takarítással kétszázezer forint üti a markát.
A kérdés természetesen nem az, hogy mi jobb egy magyar értelmiséginek: ha Ausztriában takarít, vagy ha idehaza tengődik. A kérdés az, hogy ennek az országnak mire van szüksége: korán megkeseredett, filléres gondokkal küszködő értelmiségre, vagy pedig olyan emberekre, akik tudásuk legjavát adják át tanítványaiknak, és jó hírünket viszik szét a világban? (…)
A rosszul fizetett egyetemi tanársegédek ügyét az altatóorvosok csoportos felmondásától ezért elválasztanám. A tanársegédek és adjunktusok arcpirítóan alacsony fizetése abból a Kádár-korból megörökölt tévképzetből származik, hogy a magyar felsőoktatás színvonalát hermetikusan el lehet választani a jövő értelmiségének magas szintű képzésétől. Az altatóorvosok ügye viszont kemény tanulság: a kereslet, a gazdag országok egészségügyi munkaerő-szükséglete könnyen felboríthatja kórházaink normális működését. Egy barátom szerint a poklot nem az Isteni színjátékból kell elképzelni, hanem a János kórház traumatológiáján tapasztaltak alapján.”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Háromszázötven csecsemő él ma is kórházban, család nélkül, pedig az első hónapok döntik el az egész életüket. Két szegedi egyetemista, Blanka és Teó nem tudta ezt tovább nézni, és elindították az Örökké haza programot.
Eközben a Tisza legszűkebb vezetése olyan információhoz jutott, ami nagy hatással lesz az áprilisi választásokra.
A tettek mezejére léptek.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Bár a kislányt édesanyja a kórházba hagyta, nem mondott le róla. Mindent megtett azért, hogy hazavihesse a kisdedet.
A jövő évi választásnak is súlyos tétje van. Magyarországnak még van lehetősége megakadályozni a brüsszeli terv beteljesedését.
Fegyelmi vizsgálat indult Romeróval szemben. Az argentin játékos volt a negatív főszereplő a Szoboszlaiék elleni rangadón.
