Ez a félelem alaptalannak tűnik: most minden harag, minden gyűlölet a többiek, a mások felé irányul. Mi biztonságban vagyunk. De csakugyan bízhatunk abban, hogy tényleg csak azokra irányul majd az erőszak, az embertelenség, a gyűlölet, a jogfosztás, akik azt tényleg megérdemlik? Vajon itt és most csak azokra irányul, akik azt megérdemlik?
A biztonság a legfőbb – ez igaz. De csak az emberi méltóság és a minden emberi élet egyenlő értékébe vetett töretlen hit garantálhatja a biztonságunkat. Csak több és nem kevesebb szabadság. Csak az, ha érvényt szerzünk annak a meggyőződésnek, hogy mindannyian emberek vagyunk és ezért mindannyiunkat megillet az emberséges bánásmód, hogy ettől senkit nem foszthatnak meg azért, mert közéjük és nem közénk tartozik. A biztonság záloga az, ha nem kezdünk válogatni a »mieink« és az »övéik« között, mikor arról van szó, kinek járnak jogok, szolidaritás, emberiesség, kit illet meg az ártatlanság vélelme, ki feláldozható a terror elleni harcban, és kinek van joga emberhez méltó életet élni.”