Ahol megszületik Isten, ott kivirul az irgalmasság!

„Ahol megszületik Isten, ott megszületik a remény; és ahol megszületik a remény, ott az emberek újra megtalálják méltóságukat. Mégis, még ma is férfiak és nők tömegei emberi méltóságuktól megfosztva élnek, és akárcsak a Kisded Jézus, hidegtől, szegénységtől és az emberek elutasításától szenvednek. Jusson el ma közelségünk a leginkább védtelenekhez, különösen a gyermekkatonákhoz, az erőszakot elszenvedő nőkhöz, az embercsempészet és a drogkereskedelem áldozataihoz.

A nyomor vagy a háború elől menekülők ne nélkülözzék támaszunkat, amikor túl gyakran embertelen körülmények között utaznak, és nem ritkán az életüket teszik kockára. Bőséges áldás legyen mindazok jutalma – akár egyénekről, akár államokról van szó –, akik nagylelkűen munkálkodnak, hogy segítsék és befogadják a számos migránst és menekültet, segítve őket egy méltó jövő felépítésében úgy önmaguk, mint szeretteik számára, és az őket befogadó társadalomba való integrálódásukban.

Ezen az ünnepnapon Úr adjon reményt mindazoknak, akiknek nincs munkájuk – nagyon sokan vannak –, s támogassa mindazok elkötelezettségét, akik közéleti felelősséget viselnek a politika és a gazdaság terén, hogy a közjó megvalósításán fáradozzanak és védelmezzék minden emberi élet méltóságát.

Ahol megszületik Isten, ott kivirul az irgalmasság. Ez Isten legértékesebb nekünk juttatott ajándéka, különösen is ebben a jubileumi évben, amikor arra nyertünk meghívást, hogy felfedezzük azt a gyöngédséget, amellyel a mi mennyei Atyánk mindannyiunk irányában viseltetik. Az Úr különösen is a bebörtönzötteknek adja meg, hogy megtapasztalják irgalmas szeretetét, amely gyógyítja a sebeket és legyőzi a rosszat.

Így ma együttesen ujjongjunk üdvösségünk napján. A jászolt szemlélve szögezzük tekintetünket Jézus kitárt karjaira, amelyek Isten irgalmas ölelését mutatják meg nekünk, miközben hallgatjuk a Csecsemő sírását, aki ezt suttogja nekünk: »Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke!« (Zsolt 121 [122],8).”