„A most Európába érkező populáció egy része azokban a szektorokban lenne foglalkoztatható, melyekre Kelet-Európa gazdasági profilja épül.
A migránspopuláció akár Nyugat-Európában, akár a kvóták útján a kelet-európai munkaerővel helyben versenyezve nyomná le a béreket. Mindezt korlátozza, hogy a betelepült populáció egy jelentős hányada számára a termelést máshova kitelepítő Nyugat-Európa nem tud mit kínálni. Ők lesznek a szokásos „ipari tartaléksereg” utánpótlása, amelyet az állam szociális, vagy erőszak eszközeivel pacifikálnak (segély, vagy Tusk javaslata) Ennek funkciója a munkabér lenttartása érdekében a lappangó munkaerőkínálat biztosítása.
A kvóta
A kvótarendszer a munkaerő népesség területi kontrollját biztosító eszköz lehet. A tőkés rendszert megelőző rendszerek alapvetően így szervezték meg a termelést (rabszolgaság, röghöz kötött jobbágy), de az elvileg szabad bérmunkára épülő kapitalizmus is él vele.
Mivel az európai polgár »szabadon mozog« az Unió területén, a helyi béregyenetlenségek fenntartásához a szabad mozgás jogával majd nem rendelkező migráns jön szóba. A kvóta ellenzői az Uniós alapszerződéssel látják összeegyeztethetetlennek a kötelező kvótát, pedig a migránsok által eddig gyakorolt mozgás szabadságával sem fér össze.
A munkabérek leveréséből származó társadalmi konfliktusok pedig a dolog természeténél fogva majd etnikai, vallási konfliktusokként jelennek meg.”