A varsói gyors Budapestre készül

„Néhányan eljutottak már odáig, hogy pedzegessék: hogyan lehet valóban és hitelt érdemlően szociális (szocialista) és baloldali egy olyan párt, amelyik politikai mibenlétét Bokros-csomaggal, Gyurcsány-csomaggal és Bajnai-csomaggal határozza meg, azaz megszorítóintézkedések sorával rombolja porig? Hogy kormányzása tizenkét évében mást sem tesz, mint a »reform« és a »stabilitás« varázsszavak hipnotikus ismételgetése mellett leépíti, csökkenti, visszanyesi és megszünteti az állam szociális kiadásait. Szavakban fennkölt szocialista, miközben tettekben szolgamód neoliberális és megszorításpárti. Amikor csak kormányoztak, nem befoltozták, hanem kilyuggatták a szociális hálót, elszabadultak az árak. A legrosszabb az egészben, hogy meg is magyarázzák. Tíz emberből kilencnél mentális zavarok mutatkoznak, ha meghallják a »halaszthatatlan piaci reformok« című blablát. Ilyenek a szocialista párt történetében egyébként sem voltak, vagy ha mégis, akkor azok kizárólag a pénzügyi szektort és a pénzvilágot erősítették, hizlalták és tömték ki előre garantált profitokkal. Sűrűn emlegették, hogy ez meg az a döntés miért (megint) »elkerülhetetlen« a fétisként kezelt »piacok bizalmának visszaszerzése« érdekében. Szóval a piacok bizalmát kellett elnyerni, nem pedig a választókét.

Az MSZP arcvesztését a rezsicsökkentés tette teljessé. A klasszikus baloldali intézkedést úgy kellett hivatalból elleneznie, hogy valójában minden erejével támogatnia kellett volna. A muszlim bevándorlás ügyében a párt szintén leszerepelt. Akárcsak a budapesti olimpia zsigeri elutasításával. Nem volt véleményük arról sem, hogy Salah Abdeslam számára a Keleti pályaudvar szabályos terroristatoborzó bázisként működött. Ennek fényében a szíriai és az afganisztáni kamumenekültek betelepítését erőltető Gyurcsány-párt minden egyes megnyilvánulása csak olaj a tűzre.

Közeleg a varsói gyors. Lehet kapaszkodni, amíg van mibe.”