„Egy másik interjúban Szatyor számtalan más kérdésre is korrekt válaszokat ad. Elmondja, hogy az állatkertbe frissen megérkezett farkas nem a dolgozók hanyagsága miatt szökhetett meg, hanem egészen extrém viselkedést tanúsított, szétszaggatta a villanypásztor szálait, és választ ad arra is, miért szakadtak el a keresése során az altatólövedékes kollégáktól.
Mindez nem fogja meghatni a wannabe online lincselőket. Rengeteg kommentelő követeli az igazgató fejét. Rengetegen tudni vélik, hogy a farkas nem támadja meg az embert, vagy csak falkában veszélyes.
Az online lincselők valóban csak falkában veszélyesek, a farkasok azonban – bármit mondjanak is erről az állatvédők – időnként magukban is azok. Emberhez szokott, nem vadon körülmények közt élő és felhergelt állatok különösen. És ezt pont a pécsiek tudják legjobban. (...)
Vannak az életben határhelyzetek, amikor merni kell határozottan és felelősen dönteni. Ilyen határhelyzet az is, amikor egy sötétedő erdőben meglátja valaki az elszökött farkast, és néhány másodperce van dönteni: hagyja elszökni, eltűnni a bozótba, megkockáztatva a 20 évvel ezelőtti tragédia megismétlődését, vagy lőjön. A teljesen urbanizált, minden természeti veszélytől mentesített világban ritkán áll elő ilyen határhelyzet, amely a régebbi korok emberének még sokkal természetesebb volt. A farkas vadállat, tessék magyar (vagy francia, német, olasz) népmeséket olvasni.”