A zene felől jöttem, nálam a verset nem a szépség, hanem a keresetlenség teszi jó alkotássá. Amúgy ritka a teljes egészében jó vers. Különben sem kell mindig szépeket írni, lüktetőbb lesz a költemény, ha sikerül a romantikus harmóniát megtörni. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy archaikus nyelven akarnak fogalmazni, pedig a beszélt nyelv erőteljesebbé teszi a mondanivalót napjainkban.
Van jövőjük még a verseknek?
Én azt látom, hogy a slam poetry elképesztő méretekben és volumenben volt képes népszerűsíteni az irodalmi alkotásokat itthon. A középiskolai tananyagok része lett ez az új látásmód, sokan elkezdtek írni ennek hatására. Persze lehet, hogy mindig is népszerű volt az alkotás a fiatalok körében, de régen nem létezett ilyen platform, ahol ennyire szabadon megmutathatták a gondolataikat. A slam poetry felszabadítja a verset, aminek hatására ma már nem ciki az irodalommal foglalkozni. Az emberek alapvető igénye lett az írás, ami, ha így megy tovább, akkor élénk irodalmi életet és közéletet tud generálni. A vers mostanra már nem műtárgy, hanem eleven, velünk élő történés.”