„Mitől hiteles Akkezdet Phiai?
Kreatívian bánunk a szavakkal, és olyan történetekről szövegelünk, melyeket az éjszakában vagy külföldön éltünk át. Hektikus, mégis nyelvileg gazdag élményanyag.
Ki vagy mi inspirál téged?
Lényegében minden. Nem az ihletben, hanem a félmondatos ötletekben hiszek. A görögöktől kezdve a posztmodern szövegeken át a mindennapok apró pillanataiig bármi lehet inspiráció. Elég, ha valaki mond valamit, amiről eszembe jut egy érdekes gondolat, amit aztán rögtön fel is jegyzek a telefonomba.
A görögök a legtöbb esetben a szépségre és a tökéletességre törekedtek. Veled mi a helyzet?
A zene felől jöttem, nálam a verset nem a szépség, hanem a keresetlenség teszi jó alkotássá. Amúgy ritka a teljes egészében jó vers. Különben sem kell mindig szépeket írni, lüktetőbb lesz a költemény, ha sikerül a romantikus harmóniát megtörni. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy archaikus nyelven akarnak fogalmazni, pedig a beszélt nyelv erőteljesebbé teszi a mondanivalót napjainkban.
Van jövőjük még a verseknek?
Én azt látom, hogy a slam poetry elképesztő méretekben és volumenben volt képes népszerűsíteni az irodalmi alkotásokat itthon. A középiskolai tananyagok része lett ez az új látásmód, sokan elkezdtek írni ennek hatására. Persze lehet, hogy mindig is népszerű volt az alkotás a fiatalok körében, de régen nem létezett ilyen platform, ahol ennyire szabadon megmutathatták a gondolataikat. A slam poetry felszabadítja a verset, aminek hatására ma már nem ciki az irodalommal foglalkozni. Az emberek alapvető igénye lett az írás, ami, ha így megy tovább, akkor élénk irodalmi életet és közéletet tud generálni. A vers mostanra már nem műtárgy, hanem eleven, velünk élő történés.”