A zavaron és az undoron túl van valami, amiért érdemes élni
Mondhatnánk, hogy micsoda dolog ez, Európában háború dúl, ez az ember meg közben elrejtőzik a világ elől, a havasokba menekül, és naphosszat csak kirándulgat meg olvas.
Amikor megnéztem a TWD-6×03-at, elég rendesen sokkolt, ami történt, elfogadtam, lehet, hogy még kalapot is lengettem az írók merészsége előtt.
„Egész egyszerűen azért beszélhetünk hibáról, mert a megvezetés nem egyenlő a becsapással. Nem biztos, hogy ez a jó párhuzam, de a bűvészetben is vannak zseniálisan előadott trükkök, és vannak csalással prezentáltak. Ha látjuk őket, akkor ugyanúgy élvezzük, de a megoldás ismeretében csak előbbiekről fogunk elismerően szólni, utóbbiakat megvetjük. (Bár azt nem tudom, hogy mit utál jobban a néző. Amikor utólag döbben rá, hogy átverték, vagy amikor önvédelmi reakcióból már az előadás közben csalást kiált?)
A hibás megvalósítás ténye azért egyértelmű a számomra, mert ilyen írások születnek róla, illetve nem csak habzó szájú fanatikusok fenyegetőznek kiszállással, ha…, hanem visszafogott vérmérsékletű kritikusok is, akik azt mondják, hogy ha az fog történni, amit sokan sejteni vélnek, akkor az túlságosan nagy bullshit lenne ahhoz, hogy maradjanak.
A vicces egyébként az, hogy számomra az a legérdekesebb kérdés, hogy a közönség hogyan gondolkodik- Szóval nem az, hogy meghalt-e az illető vagy sem (erről mindjárt jön egy külön szavazás is a játék kedvéért), hanem az, hogy ha nem halt meg, szóval ha csak kamuról van szó, akkor örülni fogtok, mert egy szeretett karakter életben marad, vagy pedig csalódottak lesztek, mert mégsem annyira bevállalósak a készítők? (És ez utóbbi még akkor is igaz, ha már voltak és nyilván lesznek durva húzásaik.)”