„Az X-Faktorban nyilvánvalóan a nőiességeddel adtak el, és rájátszottak arra, hogy te vagy a nő, akin minél kevesebb ruha van, aki úgy jön be a színpadra, hogy ágyékig van sliccelve a ruhája. Nem zavart, hogy te voltál a - már elnézést - csöcsfaktor a műsorban?
Mi, mármint a többi zsűritaggal együtt már direkt rá is játszottunk a bevonulásra, mert az volt a mi Nagy Pillanatunk, bevonultunk az embertelen zenére, jött az aranyeső, póz. Utána jöttek az énekesek, mi meg ülhettünk az asztalnál. Direkt vezettük ki arra az egészet, hogy minél látványosabb, vattacukrosabb legyen az egész. Azért nem zavart, hogy ennyire ráment a nőiességemre az RTL, mert tudtam, hogy van egy olyan produktumom, amit már abban a műsorban is megmutattam extra fellépőként is, azaz a hangom. Akkor zavart volna, ha négy éve nem jött volna ki tőlem semmi, de közben a dalaimat játszották a rádiók, zeneiségben szem előtt voltam. Másrészt meg nő vagyok, valahol nagyon élveztem, hogy végre lefogytam, hogy szép ruhákban lehetek, hogy jól érzem magam a bőrömben - ez minden nőnek jólesik. Természetesen tudtam, hogy minden adás után írni fognak erről, hogy megint milyen ruha van rajtam, de ezen átsiklottam, és úgy voltam vele, hogy belefér. Egyébként pedig nem gondolom, hogy az átlagnál ugyan nyitottabb ruhák a közönségesség határát súrolták volna. Emellett pedig iszonyú sokat melóztunk, a második évemben a zenekarokkal napi 16-17 órát dolgoztam. Belefogytam abba a három hónapba rendesen.
Szoktad olvasni a rólad szóló cikkeket?
Igyekszem mindet elolvasni, és a kommenteket nem, bár a Sztárban sztár kezdete óta ezeket is elolvasom. Amikor pedig bánt, amit írnak, akkor kommentelek. Nem lebaszom őket, csak igyekszem földön tartani a kommentelőket, és megértetni velük, hogy például ez a műsor nem vérre megy, és pont azért csináljuk, hogy szórakoztassuk őket. Azt veszem észre egyébként, hogy a nézők elképesztően szőrszálhasogatók, és mindenbe belekötnek. Megtehetném pedig én is azt, amit más előadók a műsorban (nem mondok neveket), hogy lehozom semlegesen, frigiden az egészet, de akkor meg abba kötnek bele, szóval mindegy, így legalább valami olyan miatt cseszegetnek, ami én vagyok. Ami lehet megosztó, nem szimpi vagy éppen közönséges, de én vagyok, és ettől én sokkal nyugodtabban alszom. Nagyon nagy felelősség van rajtunk, az emberek tőlünk várják a csodát, hogy legalább arra a két órára elfeledjék a bajukat. Sok levelet kapok, hogy elváltam, itt vagyok három gyerekkel, a te dalaid adnak erőt. Érted? Egy Tóth Gabi-daltól megy tovább valaki.
Ez nem ijesztő? A felelősség?
Dehogynem az. Ezt azzal igyekszem meghálálni, vagy felnőni hozzá, hogy őszinte vagyok. És ha már annyira őszinte vagyok, hogy az nem szimpatikus, akkor is az maradok.”
