Igyekszem mindet elolvasni, és a kommenteket nem, bár a Sztárban sztár kezdete óta ezeket is elolvasom. Amikor pedig bánt, amit írnak, akkor kommentelek. Nem lebaszom őket, csak igyekszem földön tartani a kommentelőket, és megértetni velük, hogy például ez a műsor nem vérre megy, és pont azért csináljuk, hogy szórakoztassuk őket. Azt veszem észre egyébként, hogy a nézők elképesztően szőrszálhasogatók, és mindenbe belekötnek. Megtehetném pedig én is azt, amit más előadók a műsorban (nem mondok neveket), hogy lehozom semlegesen, frigiden az egészet, de akkor meg abba kötnek bele, szóval mindegy, így legalább valami olyan miatt cseszegetnek, ami én vagyok. Ami lehet megosztó, nem szimpi vagy éppen közönséges, de én vagyok, és ettől én sokkal nyugodtabban alszom. Nagyon nagy felelősség van rajtunk, az emberek tőlünk várják a csodát, hogy legalább arra a két órára elfeledjék a bajukat. Sok levelet kapok, hogy elváltam, itt vagyok három gyerekkel, a te dalaid adnak erőt. Érted? Egy Tóth Gabi-daltól megy tovább valaki.
Ez nem ijesztő? A felelősség?