„HVG: Életrajzában nem láttuk nyomát nyelvvizsgának, de elődje dicstelen szereplésére emlékezve megkérdezzük: ugye nem kellene tolmács, ha az amerikai nagykövetségen lenne dolga?
Tállai András: Nem lesz ott dolgom, legalábbis olyan jellegű nem, mint Vida Ildikónak. Ha a munkám során nemzetközi feladatom lesz, akkor segítséget kell kérnem, ezt el kell ismernem. Túl régen születtem, akkoriban nem volt elvárás a nyelvtudás az egyetemen. Így elmaradt, ahogy hegedülni sem tudok.
HVG: Az adóügyek főfelelőseként mennyire tud majd civil maradni, ha kis stikliket lát? Ön mindig kér számlát?
T.A.: Észrevettem, hogy a masszőröm korábban néha nem adott nyugtát, most pedig mindig, de azt mondja, hogy ennek semmi köze a feladatomhoz.
HVG: Egyébként hogy emlékszik, járt valaha is túl az adóhivatal eszén?
T.A.: Az adótanácsadói szakma arról szól, hogy törvényesen, jogszerűen, de az adózói érdekeket védve járjunk el. Mindig azt mondtam az ügyfeleimnek, hogy az adót meg kell fizetni – volt, aki ezért ott is hagyott –, de nyugodtak lehettek abban is, hogy ha ellenőrzést kapnak, mindent rendben találnak náluk.
HVG: Saját adózását illetően mennyire innovatív? Hibátlanul ki tudja tölteni a bevallását?
T.A.: Az utóbbi két évben már a feleségem készítette el a bevallásomat, elektronikus úton, de csak azért, mert nem volt rá időm. Amúgy én is ki tudnám tölteni.”