„Holott elegendő lett volna annyit kérdezni Ungár Klárától: drága hölgyem, hogy jön maga ahhoz, hogy világgá kürtölje bárki nemi orientációját? Milyen alapon tetszik pletykálkodni egy másik ember hálószobatitkairól, amikor a törvények fokozottan védik a személyiségünket olyan mélyen érintő, érzékeny adatainkat, mint a faji eredet, az etnikai hovatartozás, a politikai vélemény, a hitbeli meggyőződés, az egészségi állapot, valamint a szexuális élet? Gondoljon bármit a politikai tevékenységéről vagy a stílusáról, hogy van képe óne zsineg lemelegezni egy családban élő, kisgyermeket nevelő apát, amikor az információs önrendelkezési jog értelmében minden polgár kizárólag maga dönthet személyes adatainak sorsáról? (Sajnos Kocsis Máté utóbb alkalmat adott rá, hogy a stílusáról gondoljunk ezt-azt. A »nem vagyok buzeráns« felkiáltással ugyanis sajnos az Ungár kiszólásához méltó választ adott a vádra.)
Az pedig nem válasz, hogy mivel Kocsis Máté tagadja a homoszexualitást, nem is történt érdeksérelem. A bűn így is elkövettetett, hiszen Ungár nyilván abban a tudatban/hiszemben hozakodott elő politikustársának magánéletével, hogy az rászolgált a coming outoltatásra. A szándék tehát megvolt, és ez a perdöntő, még akkor is, ha – jogi nyelven szólva – a cselekmény megvalósítására tett kísérletet alkalmatlan tárgyon, pontosabban személyen követték el.”