Akiken a budapesti gyors átgázol

„Legkésőbb ezen a ponton szeretném világossá tenni, hogy baloldalra semmi szükség. Komolyan. Senkinek nem vitatnám el a jogát alaptalan dolgok hangoztatásától, de a politikai filozófia és a napi gazdaságpolitikai tennivalók nagy részét konzervatívok és a szó valódi (tehát nem ballib) értelmében vett liberálisok megvitatják egymással, az állambarát baloldal ebből a vitából csak elvenni tud. Hozzátenni valamit alig.

Amit Kádár népe a baloldaliságból ért, azt szükség esetén simán megveszi az etatista jobboldaltól is: a szociális »vívmányokat«, a »kisemberek védelmét«, a multi- és tőkeellenességet a Fidesztől, az elitellességet, a diffúz antiamerikanizmust és a globalizációkritikát a Jobbiktól. Hogyha ezt nevezzük mondjuk a baloldaliság fő gócpontjának.

Lenne ott persze még valami, az egyenlőbb, igazságosabb, kizsákmányolástól mentes társadalom igénylése, de erre meg az a piaci társadalom a válasz, amely nemcsak többletgazdaságot, de szabadságot és valódi esélyeket is teremt, és a világon százmilliók nyomorból való kiemelkedését biztosította.

»A baloldal nélküli Szejm olyan, mint a balkezét nélkülöző balkezes« – kommentált a kizuhanás után Leszek Miller, az SLD elnöke, amiből valószínűleg következtethetünk Tóbiás József és más baloldali vezetők 2018-as tavaszi nyilatkozataira. Apropó, mondanivaló. Emlékszünk bármire? A szocialisták természetesen tartanak a varsói gyorstól, ezért a csodarecept most az, hogy »ügyek mentén politizálnak«, és különben is, épp »offenzívában vannak.« Az offenzíva azt jelentheti, hogy az MSZP is rácuppant a baloldaliság utolsó, végszükség esetén felhasználandó tartalékára: több pénzt az embereknek! Mindenki éljen jobban! Fizetésemelést, mert megérdemlem! És tegyük a kezünket a pénztárcánkra: ki ne érdemelne több fizetést ebben az országban?

Adjunk több pénzt az embereknek, mert megvan ám az a pénz, csak jó célokra kell fordítani, tehát az emberekre, nem pedig rosszakra, mint pl. stadionokra; bér- és minimálbér-emelés, feltétel nélküli alapjövedelem. Nagyjából ennyi maradt a magyar baloldal mondanivalójából, ethoszából. Persze, joggal, mindig elkel a több pénz. De mi lesz a szocializmussal, ha – klasszikust idézve – elfogy a mások pénze? Az a közpénz, amit eleve nem lett volna szabad elvenni tőlük? És mire tartja ez a baloldal a saját választóit, ha sem korrekt, átgondolt válaszokra, sem értelmes jövőképre nem méltatja őket?”