„Nem könnyű egyértelműen meghatározni a sikeres integráció eszközeit, noha ezek mindenkor a kölcsönösségre alapuló egyensúlyra kell törekedjenek a bevándorolt népcsoportok és a befogadó társadalom között. Minden bevándorlót értelemszerűen ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többségi társadalmat, ennek viszont előfeltétele, hogy elfogadják a befogadó társadalom alapvető értékrendjét és normáit. Ezért kell a társadalmi integrációt szorgalmazó intézkedések közt olyanoknak is szerepelniük, amelyek megnevezik és elutasítják a normaszegő magatartást és a konfliktuskeltést.
A svéd modell a nemes célkitűzés mellett az említett egyensúlyra való törekvés sikertelenségét is szemléleti, ahogy az integrációs intézkedések mellett túlsúlyba került egy előzékenynek és megengedőnek nevezhető kisebbségpolitika, ami nem támasztott a svéd társadalomba és értékrendbe való integrálódáshoz hatékonyabb követelményeket. A párhuzamos társadalmak és etnikai enklávék fokozatos kialakulásával és az integrációs deficit immár kézzelfogható tapasztalataival egyetemben megváltozott az eddigi, bevándorlással kapcsolatosan egyértelműen pozitív svéd közvélemény is. Egy idén májusi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 58 százaléka szorgalmazná a bevándorlás erőteljesebb korlátozását. Szintén erre a véleménybeli változásra utal az a tény, hogy bevándorlás nagyméretű korlátozását szorgalmazó jobboldali populista párt, a Svéd Demokraták (Sverigedemokraterna), a 2014. szeptemberi parlamenti választás indulói közül a harmadik legnagyobb pártként emelkedett ki.