Az ideológiai tudatformálás foglyai

„Nem lehet a véletlen műve – mondta a magyar miniszterelnök –, hogy naponta ötezer embert szállítanak be Európába az uniós vezetők hozzájárulásával. Sejthető, hogy kiknek az érdekei írják felül a kiüresedő demokráciát. Európa politikusainak többsége pedig bábfigura az őket helyzetbe hozó erők markában. Fricz Tamás a Magyar Idők október végi számában már ismertette a német politika bénultságát. Érdemes megvizsgálni a francia bénultságot is, amely a némettel szemben főleg belső okokra vezethető vissza. A franciák is egy gigantikus méretű, a baloldal által kisajátított médiával és egyetemi oktatással támogatott ideológiai tudatformálás foglyai, amely hatékonyságában túltesz a kelet–európai kommunizmus parlagias, a testi fenyítésre alapozó módszerein. (...)

Hollande elnöksége kezdetén Désir a Szocialista Párt elnöke lett, de alkalmatlansága miatt más parkolóba került. Ő az, aki idesomfordált 2006–ban, hogy Gyurcsányt támogassa, és az európai ügyekért felelős francia államtitkári minőségében idén szeptemberben a TV5 Monde tévécsatornának adott interjújában elítélte a magyar kormányt. Szerinte Magyarország »ezekkel a szögesdrótokkal egyértelműen kivonja magát az Európai Unió értékeiből, amelyek nem abból állnak, hogy drótkerítéseket építsünk«, és abból sem, hogy ki–ki saját nemzetpolitikáját kövesse.

A baloldal ma is egy posztnemzeti, történelem utáni társadalmat épít, amely az együtt élők kozmikus tere. A Taubira–törvény óta pedig az embernek vigyáznia kell, hogy mit mond az étteremben, a fodrásznál vagy máshol. Könnyen feljelentik. Engem is letromfoltak Párizsban, amikor kicsúszott a számon az eszkimó szó. Inuit a helyes fogalom – úgymond –, mert az eszkimóhoz negatív múltbeli jelentés kapcsolódik. A magyar határzár a kifulladásig erőltetett politikailag korrekt beszédmód és politika tyúkszemére lépett, hiszen annak lételeme a tilalomfák mögötti, valóságtudat nélküli élet: ami ezen túlra esik, az csak homofób, xenofób, eurofób, iszlamofób stb. lehet, és az is. A Szajna partján már rég megágyaztak a bevándoroltaknak: mehet oda évente kétszázezer is, hiszen legalább ennyi »őshonos« magzattól szabadulnak meg évente. És mégis. Az említett Benamou 2005–ben megjelent Az utolsó Mitterrand című könyvéből megtudhatjuk a halállal küszködő elnök egyik utolsó vallomását: –Franciaország nem tudja, hogy háborúban állunk Amerikával. Igen, egy ismeretlen, létfontosságú gazdasági háborúban, látszólag halottak nélkül. Az amerikaiak osztatlan uralmat akarnak a világ felett.« E folyamat része az irányított bevándorlás.”