A Pozsonyi utca nem akar hidat lezárni az antiszemita Netanjahu érkezése miatt?

Csak kérdezem, ne unatkozzunk már.

Még sosem éreztem olyat egy kiadott könyv olvasása közben, hogy minden egyes ötlet, amely egyébként agyrobbantóan zseniális is lehetett volna, ugyanazon egy dolog miatt bukik el: ez pedig a kibontatlanság.
„A cím dallamos hangzása, az igényes borító és a műfaji pozicionálás, miszerint egyszerre sötét hangulatú sci-fi, underground könyv, Budapest-regény determinálták számomra, hogy ott díszelegjen a polcomon, a pozitív élményhez pedig hozzáad, hogy magyar underground zenei idézetek és számcímek alkötják a fejezetcímeket. Csakhogy olvasás közben kiderült, hogy valahogyan egyik sem igazán. A világ építgetése olyan aprócska információmorzsákból történik, hogy nem érzem mögötte az erőteljes és megdöbbentő sci-fi jövőképet, de mégis annyira valószínűtlen, hogy nem igazán jön át az underground-érzés sem, hiába az alvilági figurák hajtják előre a sztorit és a kettészakadtság annyira különbözővé teszi egymástól a városrészeket, hogy valamiért a Budapest-regény sem jön át igazán (noha ez a része működik még a leginkább).
Egyrészt látszik rajta az, hogy mindezek a műfaji besorolási kísérletek csupán arra szolgálnak, hogy a szerző nyugodtan írhasson olyan szépirodalmat, amely a mai társadalmi problémákat boncolgatja a nem túl távoli jövőbe helyezve, ahol mindezek már következményekként léteznek. Itt nem kisebb dolgokról beszélünk, mint a technofóbia, a migráció, a vallási fanatizmus, de a főszereplő Merénylet-performansza kapcsán akár még a média/művészet/történetírás szubjektivizáló, emiatt erősen torzító szerepe is felmerülhet.
A szépirodalom feléből azt sikerült megvalósítania, hogy a szöveg valóban elképesztően szép lett. Csakhogy annyira sokat markol és olyan kevés a rászánt oldalszám, hogy folyamatosan keveset fog. Egy-egy mondat, hiába sikerült jól, annyira súlyos szeretne lenni, ráadásul annyi mögé zsúfolt kimondatlan filozófiával, hogy egy idő után már azt érezzük, hogy gyomorfájdítóan sok benne a céltalan gondolkodás, ezek az egy mondatok pedig óhatatlanul is közhellyé változnak.”