Liberális farkasvakság

Még ki sem hűltek Párizsban a holttestek, amikor egy ismerősöm - ismert korábbi újságíró - FB-posztja alatt már azt olvasom az egyik hozzászólótól - mintegy felmentésként az éppen zajló és egyes politikai körök által feltűnően támogatott illegális bevándorlásra -, hogy az éjszakai párizsi merénylethez semmi köze a mostani migrációnak. Hiszen, ezt a párizsi támadássorozatot második generációs, azaz már Európában született dzsihádisták követték el. Legalább is egyesek már éjszaka-hajnalban tudni vélték, ami kicsit meglepő; a párizsi terroristák közül a többség felrobbantotta magát, honnan tudunk máris mindent róluk - a személyi igazolványokat maguk mellé tették biztonságos acélkazettában? 

Ez tényleg megnyugtató. Így egész más a helyzet... 

Hadd jöjjenek hát tovább tömegesen a migránsok! Ellenőrzés, regisztráció és szűrés nélkül. Hiszen nekik ehhez semmi közük.

Csak óvatosan tenném fel a kérdést, hogy a második generációs, Európában született dzsihádistákat nem az első generációs bevándorlók „hozták be” Európába a saját konfrontatív kultúrájukkal, életmódjukkal együtt? 

Hiába születtek a második generációsok már Európában, ha elkülönülten, párhuzamos társadalmakban élnek, és kulturális-vallási értelemben pont olyanok lesznek, mint azok, akik ott élnek, ahonnan a szüleik érkeztek. Láthatóan integrálhatatlanok. Vajon a most érkező - eddig, csak ebben az évben lassan mintegy másfél millió - első generációs bevándorló hány második generációs terroristát jelent Európának, a gyerekeinknek? Az esetleg az érkezők között megbújó első generációsokon felül, természetesen...

És vajon meddig tart még egyeseknél ez a liberális farkasvakság? Mi téríti őket észhez -, hogy nem tartható fenn a végtelenségig ez az öngyilkos willkommenskultur -, ha még a ma éjszakai párizsi terrorcselekmény sem? És meddig tart még ez az esztelen politikai korrektség nevű újkori cenzúra (lásd például a német sajtó szerepét az illegális bevándorlás feltűnően pozitív bemutatásában; [1]), amely ellehetetleníti a valódi vitát és párbeszédet, ugyanakkor elnyomja és bünteti az egészséges önvédelmi mechanizmusok működésbelépését. Ha ez még sokáig tart, akkor borítékolhatóan nem a józan, emberséges és tisztességes megoldások, hanem szélsőségesek által irányított véres ellenakciók fognak következni.

Ezt jól mutatják az egyre gyakoribb, egyelőre inkább csak a migránsok szállásai ellen induló támadások Németországban tömegesen, de már nem kis számban Svédországban is

Közben azt hallom a hírekben, hogy lángol a Calais-i migránstábor is [2]. Fogalmam sincs mi ég, mekkora területen, és van-e köze a párizsi eseményeknek, de akár van, akár nincs, súlyos képet vetít előre.

Ugyancsak az írás során hallom a tévében, hogy már van, aki Németországban is kongatja a vészharangot. Wolf-Nagy Tünde reggeli beszámolójából kiderült, hogy van, aki már úgy fogalmaz: nem az a kérdés, hogy Németországban lesz-e hasonló akció, mint Párizsban, hanem az, hogy mikor. „Eddig megúsztuk, de nem lehet mindig szerencsénk” – idéz egy, a Die Welt-ben megjelent kommentárt a riporter.

Emellett az USA több nagyvárosában (Boston, New York, Miami, Chicago, Los Angeles) készültségbe helyezték a terrorelhárító egységeket és biztonsági intézkedéseket rendeltek el.