Megfejtették Európa kudarcának legfőbb okát – a baj nagyobb, mint bárki hinné
Fokozódik a bizonytalan, kiszolgáltatott helyzet.
Vége annak az illúziónak, hogy a nagy történeti civilizációk elmúltak, s immár itt a történelem vége.
„Párizs után minden megváltozik. S most nem elsősorban a biztonsági intézkedésekre, és a migráns-jelenség kezelésére gondolok. Hanem elsősorban arra, hogy Európának újra kell gondolnia önmagát. Egy illúziónak vége. Ez az illúzió abban a meggyőződésben testesült meg, hogy az egyetemes emberi értékekbe vetett hit feloldja a kulturális sajátszerűségeket, az erkölcsi hagyományokat, a közösségi identitásokat, a korábban zárt univerzumokat, s immár megnyílt az út a történetileg meghatározott identitások megszüntetése felé. Nos, ennek az illúziónak vége. Vége annak az illúziónak, hogy a nagy történeti civilizációk elmúltak, s immár itt a történelem vége. Nincs már szükség önmegkülönböztetésre, a saját kulturális karakter megfogalmazására, mert valamiféle elvont és egyetemes értékelvűség olvasztótégelyében a különbözőségek és másságok felolvadnak, s létrejön a multikultúra fogalmával jelzett elvont és homályos egyetemes egyneműség, amely felszabadít a határtalan nyitottságra. Nos, nem feltétlenül jön létre. Párizs után ez a liberális illúzió megbukott. A nyitottság nem feltétlenül és automatikusan érték. Van, amikor a zártság az érték.
Ez bizony civilizációs jellegű háború, még ha nem is civilizációk háborúja. Itt ugyanis hitek, értékvilágok csapnak össze. S ez még akkor is így van, ha az iszlám mint a nagy világvallások egyike tiszteletet érdemel, s az iszlám egészét nyilvánvalóan nem azonosíthatjuk az Iszlám Állammal és a terrorizmussal. Ám ez még nem szünteti meg azt a tényt, hogy a terrorizmus nagyon is határozott és karakteres hitre és világképre alapul, amely fenyegető kihívást jelent az európai kulturális önértelmezésre nézve.
Párizs után minden megváltozik. Európának mint civilizációnak újra kell gondolnia önmagát. A második világháború után fölépített konstrukció, amely legérzékletesebben a politikai korrektség világképében és beszédmódjában öltött testet, összeomlott. Ami persze nem az európai értékek összeomlását jelenti, de az európai értékekhez való viszony újrafogalmazását mindenképpen.”