Párizs után

2015. november 15. 20:48

Vége annak az illúziónak, hogy a nagy történeti civilizációk elmúltak, s immár itt a történelem vége.

2015. november 15. 20:48
Köntös László
Reposzt.hu

Párizs után minden megváltozik. S most nem elsősorban a biztonsági intézkedésekre, és a migráns-jelenség kezelésére gondolok. Hanem elsősorban arra, hogy Európának újra kell gondolnia önmagát. Egy illúziónak vége. Ez az illúzió abban a meggyőződésben testesült meg, hogy az egyetemes emberi értékekbe vetett hit feloldja a kulturális sajátszerűségeket, az erkölcsi hagyományokat, a közösségi identitásokat, a korábban zárt univerzumokat, s immár megnyílt az út a történetileg meghatározott identitások megszüntetése felé. Nos, ennek az illúziónak vége. Vége annak az illúziónak, hogy a nagy történeti civilizációk elmúltak, s immár itt a történelem vége. Nincs már szükség önmegkülönböztetésre, a saját kulturális karakter megfogalmazására, mert valamiféle elvont és egyetemes értékelvűség olvasztótégelyében a különbözőségek és másságok felolvadnak, s létrejön a multikultúra fogalmával jelzett elvont és homályos egyetemes egyneműség, amely felszabadít a határtalan nyitottságra. Nos, nem feltétlenül jön létre. Párizs után ez a liberális illúzió megbukott. A nyitottság nem feltétlenül és automatikusan érték. Van, amikor a zártság az érték.

Ez bizony civilizációs jellegű háború, még ha nem is civilizációk háborúja. Itt ugyanis hitek, értékvilágok csapnak össze. S ez még akkor is így van, ha az iszlám mint a nagy világvallások egyike tiszteletet érdemel, s az iszlám egészét nyilvánvalóan nem azonosíthatjuk az Iszlám Állammal és a terrorizmussal. Ám ez még nem szünteti meg azt a tényt, hogy a terrorizmus nagyon is határozott és karakteres hitre és világképre alapul, amely fenyegető kihívást jelent az európai kulturális önértelmezésre nézve.

Párizs után minden megváltozik. Európának mint civilizációnak újra kell gondolnia önmagát. A második világháború után fölépített konstrukció, amely legérzékletesebben a politikai korrektség világképében és beszédmódjában öltött testet, összeomlott. Ami persze nem az európai értékek összeomlását jelenti, de az európai értékekhez való viszony újrafogalmazását mindenképpen.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 66 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
pollip
2015. november 16. 07:33
Egyetértek a cikkel, de nem bízom az eu vezetőiben. Juncker már tegnap mondta, hogy nem kell változtatni a migráns politikán. Eszerint 2017-ig további 1 millió + család migránst VÁR az eu.
Balango
2015. november 15. 22:26
„Az Igazán Irgalmas, a Nagyon Irgalmas Allah nevében: A Legmagasságosabb Allah azt mondta: és azt gondolták, hogy az erődjük megvédi őket Allahtól. De Allah onnan ment hozzájuk, ahonnan egyáltalán nem várták, és rettegést (terrort) vetett a szívükbe. A maguk által épített házaikat saját kezükkel és a hívők kezei által rombolták le. Vonjátok le a tanulságot, ó ti, akik tisztánlátással vagytok megáldva. 59. Szúra, 2. vers (Funcs Fanni fordítása) Egy szent támadásban, melyet Allah mozdított elő, a Kalifátus hívő katonáinak egy csoportja, akiknek Allah hatalmat és győzelmet adott, az irtózat és a perverzitás fővárosát tűzték ki célul, azt, amely a kereszt lobogóját viseli Európában, Párizst. Egy csoport, amely megvált itteni életétől, elindult az ellenség felé, Allah ösvényén keresve a halált, segítségül hívva a hitüket, a Prófétát és a szövetségeseiket, hogy megalázzák ellenségeiket. Allahban szavahihetővé váltak, annak tartjuk őket. Allah az ő kezük által hódította meg, és az ő kezük által vetett félelmet a keresztények szívébe a saját földjükön. Nyolc robbanóövet és karabélyt viselő (férfi) testvér a francia főváros szívében található, gondosan, előre kiválasztott helyszíneket jelölték meg célpontként, a stade de France-ot a keresztény Franciaország és Németország meccsén, ahol az ostoba François Hollande asszisztált, a Bataclant, ahol bálványimádók százai gyűltek össze a perverzitás ünnepére, és más célpontokat is a tízedik, tizenegyedik és tizennyolcadik kerületekben, mindezt egyidejűleg. Párizs rengett a lábuk alatt, az utcái kiegyenesedtek előttük. A támadások eredménye legalább 200 keresztény halott, és még több sebesült, a dicséret és az érdem Allahé. Allah elősegítette a testvéreink munkáját és megadta nekik azt, amit reméltek (a mártírságot), beindították a robbanóövüket az istentelenek között, miután elhasználták a lőszerüket. Fogadja őket Allah a mártírok között, és engedje meg nekünk, hogy kövessük őket ebben! És Franciaországnak és azoknak, akik az ő útján járnak, tudniuk kell, hogy az Iszlám Állam fő célpontjai maradnak, és továbbra is érezni fogják a halál szagát, amiért keresztes hadjáratot folytattak, és meg merték sérteni a Prófétánkat, és azzal hencegtek, hogy legyőzték az Iszlámot Franciaországban és megverték a muzulmánokat a Kalifátus területén a repülőikkel, amelyek haszontalannak bizonyultak Párizs büdös utcáin. Ez a támadás csupán a vihar kezdete és egy figyelmeztetés azoknak, akik készek gondolkozni és levonni a tanulságot. Allah a legnagyobb. Márpedig Allahé a hatalom, ahogyan a követeié és a benne hívőké is. De az alattomosak ezt nem tudják. 63. Szúra, 8. vers" (Funcs Fanni fordítása)" "Dobó csak úgy lóháton szedte magára a vasruhát. Kristóf lóháton ülve adta rá a mellvértet, a karvasat, a vaskesztyűket. Azután leugrott, s a lábvasakat szíjazta fel az urának. Végül az aranyos sisakot nyújtotta föl neki. - A másikat hozd ki - felelte Dobó -, az acélsisakot. Már akkor olyan világos volt, hogy lent a török csapatokat tisztán lehetett látni. A falak alatt, az árkokban ezernyi turbán és sisak hullámzott. De még csak álltak. A jelet várták, hogy az ostromot megkezdjék. Nem sokáig kellett várniuk. Amint a világosság annyira megnőtt, hogy a rontások fokait, a kiálló köveket s gerendasorokat meg lehetett látni, a török táborban a müezzinek ájtatos ezánéneklése hangzott egyszerre száz helyen is a vár körül. A rengeteg tábor messze terjedő zörgéssel borult arcra, s emelkedett vissza térdre. Mint mikor közelgő zivatar mormol, úgy mormolta a nagy pogány tábor az imádságot: ...Allah... prófétánk, Mohamed... bátorítsd meg a szívünket... Terjeszd ki győzhetetlen karjaidat... Dugd be tüzet okádó szereiknek torkát... Változtasd ebekké a hitetlen eszteleneket, hogy egymást mardossák halálra... Küldj forgószelet földjükre, hogy szemük elteljen porral, s földhöz veressenek... Törd össze lábuknak csontját, hogy előttünk meg ne állhassanak... Szégyenítsd meg őket, dicsőséges prófétánk, hogy fölöttük tündökölhessünk, és a te országod örökké virágozzon! S nagy zörgéssel fölpattantak. - Biszmillah! (Isten nevében!) A török ágyúk és a puskák egyszerre megdördülnek. A vár falai megrendülnek, töltések szerteszakadnak az odarobbanó temérdek ágyúgolyótól. A bástyák sövényére záporként hull a nyíl és a puskagolyó. A levegő puskaporbüdösséggel telik meg. Az eget-földet reszkető dörgésbe a dobok, kürtök, trombiták lármája, százezernyi török Allah-üvöltése vegyül. Az árkokból sáskák sokaságaként ugrálnak elő az aszabok, janicsárok, delik, dzsebedzsik s mindenféle gyalogtörök. Az ostromlétráknak erdeje száll a megrombolt falak és bástyák felé, s a létrák mögül a nyilak zápora suhog magas ívekben a falakra. És harsog a török tábori zenekar. De fölülről is lezúdul a felelet. A lefelé irányzott ágyúk lángot, vasat, ólmot és üvegcserepet okádnak oda, ahol a legsűrűbben sokadzik a török. Százak borulnak vérbe, s ingadoznak, dőlnek. De százak tolongnak ugyanabban a percben az elesettek fölé. A kénbűz gomolygó füstben terjedez a várban is. Az ostromlétrák belecsattannak a kőbe, a vasba, a gerendába, és szinte futva emelkedik fölfelé a falakon a sokaság. A fejeken pajzs. Az egyik kézben szakállas lándzsa, a szájban keresztbe fogott görbe kard. Huszonhét török zászló leng-lobog, vezeti a hadat a létrán fölfelé a paloták mögött, a romlásokon. - Allahu akbár! La iláha ill Allah! Ja kerim! Ja rahim! Ja fettah! - viharzik szüntelen a bőszült ordítás. - Falra! Falra! - hangzik fenn mindenfelől. S a falak megnépesülnek. Csak most indul meg a bombahullás. Csak úgy kézzel dobálják alá a sistergő, aztán lángoló s végül durrogó bombákat. Ezernyi hulló-dörgő-pattogó villám. Rikoltások, ordítások, füst, durrogás, kénbűz. A létrák horogvasán csattog a szekerce, a csákány, a fejsze. Némelyik létrán húsz ember is kapaszkodik, mikor leszakad. Egymást törve zuhognak alá, s utcát csapnak a lent nyüzsgőkön. Azonban a helyükbe egy perc múlva új hulláma torlódik a fegyveres sokaságnak, s a felkapcsolt létrák mellé új létrák emelkednek. Allah! A szegletbástyán, amelynek tegnap este óta Bolyky bástyája a neve, Gergely deák meg Zoltay rendelkezik. Az ostrom vihara ott még erősebben zúg, mint a másik három törésnél. Mert a szakadék nagyobb. A feltörekvők is többen vannak. A bombák százával verik le a mászókat, s oldalt is lőnek rájuk. De nem drága a töröknek semmi élet, mikor annyi van. Csak egyszer be tudjon törni tíz! A nyomában már egymást tolva, óriási folyamként dőlne be az egész had. Hát ember kell a gátra!"
Vezetéknév Utónév
2015. november 15. 21:55
Legfeljebb annak az illúziónak van vége, hogy jobboldali publicisták képesek a valóság objektív megragadására és irracionális indulatok helyett a keresztény moralitás felől értelmezik az eseményeket.
Békanász a hasadon
2015. november 15. 21:46
Ez a Milán se véletlen ment neki a vonatnak. Eleinte biztos viccesnek gondolta a dolgot.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!