Egy német edző nagy magyar győzelme

„Storck aztán nemcsak arra kapott lehetőséget az MLSZ-től, hogy vadonatúj stábot alakítson ki az utolsó pillanatban, de kérésére elhalasztották a pótselejtező előtti utolsó magyar bajnokit. Storck így végre három edzésénél többet készülhetett egy meccsre. Hogy hogy oldotta meg azt a pár nap alatt megoldhatatlannak tűnő problémát, amire ő maga is panaszkodott, miszerint a magyar játékosok elfáradnak, ha három napon belül két tétmeccset kell játszaniuk, azt talán majd elárulja. Mindenesetre az első meccs után már Norvégiában a regeneráló edzéseket a magyarok, és ugyan a norvégok gólt szereztek a második meccs hajrájában, de az mindegy volt, akkor már mindenki a továbbjutást ünnepelte.

Előbb a felnőtteket addig nem is edző Dárdai Pál, majd a szintén inkább utánpótlásedző Strock bizonyította be, hogy az európai középmezőny alja, közepe olyan játékoskerettel is elérhető, amely itthon edződik, de legfeljebb a lengyel vagy szlovák bajnokságban, komoly szinten csak epizódszereplőink vannak.

Ebben a helyzetben persze bátrabban lehet nyúlni a fiatalokhoz, mint a Fradiban nagyszerűen játszó húszéves Nagy Ádámhoz vagy ahhoz a Kleinheisler Lászlóhoz, akinek az ellehetlenítéséért mindent elkövetett a Videoton. Storck pont ott frissített Dárdai egyébként elég magas átlagéletkorú csapatán, ahol több futás és több vállalkozókedv kellett. (Pintér Attila pedig mintha ezer éve lett volna kapitány. Vele kezdtük a selejtezőksorozatot, az akkori kezdőből csak Dzsudzsák volt ott a pályán most. Priskin csereként állt be akkor.)”