„Zavar, amikor gárdafilmként hivatkoznak a Veszettekre?
Most már inkább csak röhögök rajta, mert az összes bélyeg, amit rásütöttek a filmre, az bőven azelőtt került rá, hogy bárki látta volna. Nem titkolt vállalása a filmnek, hogy egy szélsőséges szervezetről szól, de nem a Magyar Gárdáról mintáztuk. Ez a megfogalmazás leszűkít valamit, amit nem kéne, mert sok minden másnak is megfeleltethető. Akár Magyarországon, akár Európában, akár máshol.
Eljuthat ez a film azokhoz, akik ilyen szervezetek tagjai?
Nem szántam ennek a filmnek társadalomformáló szerepet, csak egy történetet akartam elmesélni. Viszont amikor Kazincbarcikán forgattunk, a statiszta fiúk, akik a szervezet tagjait alakították, megerősítették, hogy a taglalt jelenség létezik. Nagyon sok olyan srác van, aki alapvetően jó érzésű, de tartozni akar valahová, csatlakozik egy szervezethez és nem méri fel, hogy mivel azonosul, ráadásul adott esetben egy ponton túl már késő kiszállnia is. Ha ez a film eléri azokat a srácokat, akikben a jóindulat megvan, hívó szó lehet, hogy maradjanak észnél. (...)
A film nem nevez nevén semmit, nincsenek cigányok, skinheadek, Magyar Gárda vagy Betyársereg. Mi van, ha mégis ezek jutnak a néző eszébe?
Nem akartuk nevesíteni semmit, mert akkor az egy propagandafilm lett volna, ahogy azt sem akartuk, hogy politikai pártok csatározzanak felette. Nem baj, ha párhuzamok jutnak eszébe a nézőnek, inkább az a probléma, ha valaki nem nézi meg, és úgy van róla határozott véleménye.”